A Forsense Piac- és Közvéleménykutató Intézet 2008. januári közvélemény-kutatásában két kérdés foglalkozott azzal, hogy mit gondolnak az emberek, milyen kihívásokkal, feladatokkal kell szembenéznie 2008-ban az országnak és a családoknak.

Annak érdekében, hogy ne befolyásoljuk a válaszadókat, nyitott kérdésként tettük fel mindkét kérdést. A kérdezettek három-három választ adhattak, az adatfelvétel után ezeket kategorizáltuk (táblázatunkban a leggyakoribb választípusokat zárójelben adtuk meg).

Az „Ön szerint mi jelenti a legnagyobb kihívást Magyarország számára 2008-ban?” kérdésre a kutatásban részt vevők 29 százaléka nem tudott válaszolni, 2 százalékuk szerint az ország számára nincsenek ilyen kihívások, a válaszmegtagadók aránya 1 százalék volt. A kérdésre a részt vevők 68 százaléka felelt, egy kérdezettre átlagosan 1,4 válasz jutott.

Legtöbben a gazdaság rendbetételét, az egészségügyet és a szociális kérdések megoldását tartják az ország előtt álló legjelentősebb kihívásoknak, az összes válasz több mint fele tartozott e három kategóriába. Természetesen ezek a feladatok is a politika körébe tartoznak, az viszont szembetűnő, hogy csak kevesen jelöltek meg „tisztán” (párt)politikai célokat (pártok kiegyezése, népszavazás, reformok, stb.). E három kategóriába csak a válaszok 7-10 százaléka esett, igaz, hogy az MSZP, illetve Fidesz-szavazók körében többen jelöltek meg ilyen kihívásokat (17, illetve 15 százalék). Jelentős különbség, hogy a szembenálló pártok közeledését, „kiegyezését” a szocialisták szavazói jóval nagyobb arányban jelölték meg fontos célként, kihívásként, mint a nagyobbik ellenzéki párt választói (15, illetve 5 százalék).

A havi nettó családi jövedelem szempontjából az átlagtól leginkább eltérő válaszokat a legmagasabb kategóriába (200 ezer forint felett) tartozók adták. Jóval kisebb hányaduk említette az egészségügy problémáit (17 százalék), a gazdaság rendbetételét viszont minden második válaszadó fontos feladatnak tartja (a 125 ezer forintnál kevesebb pénzből gazdálkodók esetében ez az arány csak 26 százalék volt). E két csoport között ugyanilyen nagy különbség volt a munkanélküliség munkahelyteremtés kezelése tekintetében is, e problémát a legalacsonyabb jövedelműek 15, a leggazdagabbak 5 százaléka tartja jelentős kihívásnak.

Iskolai végzettség tekintetében szintén a két „szélső” csoport között tapasztaltunk jelentős eltéréseket, de figyelembe kell vennünk, hogy a legfeljebb nyolc osztályt végzettek körében kevesen válaszoltak a kérdésre. De az érettségizettek és diplomások között is több kérdésben tapasztaltunk nagyobb különbségeket. A felsőfokú végzettségűek a legmagasabb jövedelműekhez hasonlóan a gazdaság rendbetételét tartják a legnagyobb kihívásnak (49 százalék, az érettségizettek körében ez az arány „csak” 34 százalék volt). Továbbá a diplomások körében kevesebben tartják jelentős problémának az egészségügy helyzetét (18 százalék, ez főként a legalacsonyabb iskolai végzettségűek körében mért 33 százalékhoz képest számít alacsonynak).

A lakóhely típusa szempontjából három eredmény tért el jelentősen az átlagtól. A budapestiek között csupán 15 százalék azok aránya, akik az egészségügy problémáit a legjelentősebb kihívások közé sorolták, a falvakban élők között ez az arány 28 százalék volt. Szintén jelentősen eltért az átlagtól, hogy a fővárosiak 19 százaléka tartotta nagy kihívásnak a politikai konfliktusok csökkentését.

A „Személyesen az Ön számára mi jelenti a legnagyobb kihívást 2008-ban?” kérdésre a kutatásban részt vevők 24 százaléka nem tudott válaszolni, 10 százalékuk szerint számukra nincsenek ilyen kihívások, a válaszmegtagadók aránya 2 százalék volt. A kérdésre a részt vevők 64 százaléka felelt, egy kérdezettre átlagosan 1,1 válasz jutott – vagyis kevesebb ember kevesebb választ adott, mint az első kérdésre. Ennek oka az lehet, hogy a felmérésben részt vevők vagy túlzottan intimnek találták a kérdést, vagy egyszerűen nem tudtak olyan egyértelmű választ adni rá, mint az ország előtt álló kihívások esetében.

A válaszok zöme a megélhetéssel kapcsolatos kihívásokra utal (anyagi helyzet, munkahely), de sokan említették az egészséget is. A válaszok több társadalmi háttérváltozó szempontjából is lényeges szóródást mutattak.

A legnagyobb különbségeket a különböző életkori csoportokban mértük. A 35 év alattiak számára a legnagyobb kihívást az iskola elvégzése (34 százalék), és a munkahely szerzése (33 százalék) jelenti, az egészség ebben a csoportban csak az ötödik leggyakrabban emlegetett kihívás volt (6 százalék). A 35-54 évesek legnagyobb arányban az anyagi helyzettel kapcsolatos problémákat említették (37 százalék), de ebben a csoportban is sokan aggódnak munkahelyükért (32 százalék), és az egészséget is többen említették (15 százalék). Az 55 év felettieket egyértelműen az anyagi nehézségek érdeklik (46 százalék), a munkahellyel, vállalkozással kapcsolatos problémákat csak 7 százalékuk említette, viszont – érthető módon – e csoportban tartják legtöbben fontosnak az egészséget (32 százalék). A lakás, ház, telek vásárlását, felújítását, és a gyerekek, család, házastárs boldogulását egyik csoportban sem említették 10 százaléknál többen.

Iskolázottság szempontjából a diplomások válaszai mutattak jelentősebb eltérést az összes megkérdezettől: a felsőfokúak lényegesen több választ adtak, és az ő körükben említették legtöbben a munkahely szerzését, megtartását, illetve az egészséget (rajtuk kívül a legfeljebb nyolc osztályt végzettek említették legtöbben az egészséggel kapcsolatos problémákat, azonban ez összefügg a legalacsonyabb iskolai végzettségűek magas életkorával).

A havi nettó családi jövedelmet tekintve a 200 ezer forint feletti pénzből élők válaszai különböztek leginkább a többi csoporttól, hiszen az ő körükben valamivel kevesebben aggódnak szociális problémák miatt (33 százalék), viszont többen említették a munkahellyel, vállalkozással kapcsolatos problémákat (28 százalék), illetve az iskola elvégzését (20 százalék). Ez utóbbi két adat azzal magyarázható, hogy a legmagasabb (családi) jövedelmi kategóriába tartozók harmada nem töltötte még be a 35 évet.

Lakóhely szempontjából megyei városokban, városokban és falvakban élő körében nem mértünk jelentős különbségeket, a budapestiek válaszai viszont több válasz kapcsán is eltérnek a többiekétől. A fővárosban élők említették leggyakrabban a tanulmányok befejezését (26 százalék, a többi lakóhelyi csoportban ez 7-13 százalék között volt). viszonylag kevesen félnek a munkahellyel kapcsolatos problémáktól (18 százalék, a többi csoportban 23-26 százalék), viszont itt volt legmagasabb az anyagi helyzetük miatt aggódók aránya (41 százalék, a többi csoportban 30-38 százalék).