» Vízfogyasztás, víztakarékosság, víztudatosság
Környezet \\ 2019-10-17
Vízfogyasztás, víztakarékosság, víztudatosság

 

Magyarországon a rendszerváltástól az 2010-es évekig úgy a lakossági, mint az egyéb fogyasztók vízfogyasztása folyamatosan csökkent. A szocialista nagyipar leépülésével a nem lakossági vízfogyasztás 1990 és 2000 között a felére esett vissza, a lakossági vízfogyasztás ennél kisebb mértékben csökkent. Ebben szerepet játszott a vízdíj emelkedése, s ezzel együtt a fúrt kutak megjelenése, ami jelentősen csökkentette a csapvíz locsolásra való felhasználását. Ennél csekélyebb, de valószínűleg nem elhanyagolható hatása lehet a csökkenő népességméretnek (1990 óta mintegy 900 ezer fővel kevesebben élnek Magyarországon), és a csökkenő gyerekszámnak (1990-hez képest napjainkban harminc százalékkal kevesebb gyerek születik). Számolnunk kell a társasházi lakásokban felszerelt vízórákkal, melyek elősegítették a takarékosabb vízhasználatot, továbbá az energiatakarékos háztartási készülékek elterjedésével is, melynek hatására a lakosság valószínűleg kevesebb vizet használ főképp mosásra, de akár mosogatásra, mint a rendszerváltás idején. Mindezen hatások eredményeképp a lakossági vízfogyasztás 1990-hez képest mára negyven százalékkal, a nem lakossági pedig harmadára csökkent.

év háztartások egyéb fogyasztók háztartások vízfogyasztása 1990-es bázison egyéb fogyasztók vízfogyasztása 1990-es bázison egy főre eső napi vízfogyasztás (lakossági)
  ezer köbméter ezer köbméter százalék százalék liter/nap/fő
1990 579 287 331 817 100 100 153
1995 421 389 240 230 72,7 72,4 112
1996 396 295 185 202 68,4 55,8 105
1997 380 277 180 067 65,6 54,3 101
1998 377 210 172 566 65,1 52,0 101
1999 368 727 167 288 63,7 50,4 99
2000 388 062 172 041 67,0 51,8 104
2001 372 445 162 569 64,3 49,0 100
2002 381 182 165 146 65,8 49,8 103
2003 395 188 165 400 68,2 49,8 107
2004 372 022 160 800 64,2 48,5 101
2005 371 163 149 678 64,1 45,1 101
2006 370 143 142 709 63,9 43,0 101
2007 375 656 138 624 64,8 41,8 102
2008 361 803 130 022 62,5 39,2 99
2009 359 779 121 894 62,1 36,7 98
2010 341 079 113 809 58,9 34,3 93
2011 339 940 113 814 58,7 34,3 93
2012 341 572 110 794 59,0 33,4 94
2013 331 191 104 873 57,2 31,6 92
2014 325 614 101 888 56,2 30,7 90
2015 334 765 107 394 57,8 32,4 93
2016 335 450 106 820 57,9 32,2 93
2017 340 787 112 349 58,8 33,9 95

1. táblázat: A vízfogyasztás alakulása Magyarországon

 

A magyar lakosság egy főre eső vízfogyasztása jelenlegi naponta megközelíti a 100 litert. Európai összevetésben ez jelentősen elmarad a 120 literes átlagfogyasztástól, és elsősorban közép-európai mintát követ. Hozzá kell tennünk, hogy nem azonosíthatunk egyértelmű regionális mintákat Európában. A balti országokban jellemzően alacsonyabb a vízfogyasztás, a déliekben pedig magasabb (de Máltáé kirívóan alacsony és a ciprusi sem tekinthető kiemelkedőnek). Közép-Európára a 100 liter körüli napi vízfogyasztás jellemző, viszont Romániában lényegesen alacsonyabb, Horvátországban pedig magasabb ettől. A nyugat-európai országokra 120-150 liter körüli napi vízfogyasztás jellemző, ami egyúttal az uniós átlagnak is megfelel.

 

liter/fő/nap
Olaszország 243
Bulgária 191
Horvátország 182
Görögország 177
Írország 150
Egyesült Királyság 150
Svédország 148
Ausztria 137
Portugália 132
Spanyolország 130
Hollandia 128
Franciaország 128
Németország 122
Szlovénia 122
EU28 120
Finnország 117
Luxemburg 115
Ciprus 105
Belgium 100
Dánia 99
Lengyelország 98
Magyarország 92
Csehország 90
Szlovákia 83
Lettország 77
Románia 74
Észtország 70
Litvánia 61
Málta 50

2. táblázat: Egy főre eső napi vízfogyasztás az Európai Unióban

 

A magyar lakosság víztudatosság szerinti csoportjai

 

A rendszerváltás óta bekövetkezett vízfogyasztás-csökkenés mögött tehát részben a változó adottságok és lehetőségek álltak, miközben a megemelkedett vízár kényszerítő erővel hatott a fogyasztáscsökkenés irányába. Természetesen legalább ennyire fontos az utóbbi években egyre inkább teret hódító környezettudatos szempontok elterjedése, megerősödése is.

Ezekre a szempontokra is fókuszált a Forsense 2019 őszi adatfelvétele, melynek során hat kérdés vizsgálta a vízfogyasztás csökkentésével, a víztudatossággal kapcsolatos attitűdöket. Az eredmények alapján a vízzel való takarékoskodás erős normaként jelenik meg, hiszen a kérdezettek 71 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy azért igyekszik takarékoskodni a vízzel, mert ezzel óvja környezete állapotát és további 66 százaléka ezt várja el környezetétől is.

1 – egyáltalán nem ..2.. ..3.. ..4.. 5 – teljes mértékben ..NT/NV.. 0-100-as skálán
azért igyekszem takarékoskodni az általam felhasznált vízzel, mert ezzel óvom környezetem állapotát 5 5 19 26 45 0 76
elvárom a környezetemtől, hogy takarékoskodjon a vízzel 8 6 20 22 44 0 72
erős belső késztetést érzek arra, hogy takarékoskodjak a vízzel 8 9 21 25 37 0 70
azért igyekszem takarékoskodni az általam felhasznált vízzel, mert így spórolni tudok a számlákon 12 12 21 22 32 1 63
nem hiszem, hogy az én vízfogyasztási szokásaim bármit is változtatnának a környezet állapotán 31 13 21 10 23 2 45
azért igyekszem takarékoskodni az általam felhasznált vízzel, mert úgy érzem, hogy a környezetemben élők ezt várják el tőlem 39 14 18 15 13 0 37

3. táblázat Mennyire ért egyet a következő állítással? (válaszok százalékban és 0-100-as skálán)

 

A vízfogyasztásra, illetve a víztakarékosságra vonatkozó nézetei alapján egy többváltozós statisztikai módszer segítségével négy, megközelítőleg azonos méretű csoportba voltak besorolhatók a vizsgálatban résztvevő válaszolók. Az egyes csoportokba olyan személyek kerültek, akiknek a hat kérdés alapján nagyjából hasonló nézeteik vannak a témával kapcsolatban. A csoportok elnevezése azok legfontosabb, a víztudatosság szempontjából legjellemzőbb karakterjegyeire utal szociológiai ismérveik alapján. Fontos tapasztalat, hogy ezek az elnevezések illeszkednek egy korábbi vizsgálat hasonló módon kialakított csoportjaihoz. Az alábbiakban ennek a négy csoportnak a jellegzetességeit ismertetjük.

 

Tudatosak

 

A legnagyobb csoportot a minta 29 százalékát kitevő „tudatosak” alkotják. Az ide sorolhatók többségénél a vízzel való takarékosság olyan belülről vezérelt érték, ami minden bizonnyal a napi gyakorlatban is tudatos elkötelezettséggé vált. Esetükben fontos, hogy nem külső elvárásoknak próbálnak megfelelni a csap elzárásával, hanem hisznek abban, hogy a víztakarékosság révén az egyén hatással lehet természeti és társadalmi környezetére egyaránt. Ugyanezért mások által is követendő példának tartják, elvárják a takarékosságot – aminek természetes gazdasági hasznait is figyelemre méltónak tartják.

A víztudatos gondolkodás, illetve annak társadalmi erősödése, terjedése szempontjából meghatározó csoport egy, nagy valószínűséggel az élet más területein is az átlagtól tudatosabb, polgárként gondolkodó karaktert mutat. Vizsgálatunkból egyértelműen kiderül, hogy az ide tartozók prioritásként kezelik vízkészleteink védelmét, tavaink és folyóink élővilágának megóvását, fontos feladatnak tartják a víztakarékosság népszerűsítését. A csoport demográfiai összetételét meghatározza az aktív korban lévő 35-50 év közöttiek, a városiak, főleg a budapestiek magas aránya, és a diplomások határozott reprezentációja.

 

Normakövetők

 

A második csoport, amely alig kisebb az előzőnél (a minta 26 százaléka tartozik ide), a „normakövetők”-é. Bennük erős a víztakarékosság iránti elvárás mind környezetükkel, mind saját magukkal szemben és ezzel összefüggésben környezetük részéről is erős elvárást éreznek ennek kapcsán. Jellemzően a természet és a szabályok betartásának tisztelete vezérli őket, ugyanakkor erős bennük a saját maguk és cselekedeteik súlyát csekélynek érzékelő attitűd, szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy az ő egyéni takarékoskodásuk hozzájárul a természet védelméhez. Valószínűleg magasabb életkorukból és az átlagtól jellemzőbben vallásos értékválasztásukból is fakad, hogy szorosan követik és sajátjukként kezelik a természet forrásaival takarékosan bánó normát, de saját szerepüket nem látják annak mélyebb összefüggéseiben. Erősen motiválja ugyanakkor őket egy kézzelfoghatóbb, a társadalmi státuszuk, anyagi helyzetük által is támogatott attitűd, mely szerint: a víz meggondolt felhasználásával pénz spórolható meg.

 

A normakövetők csoportjának karakterét főleg az idősebb, vidéki, alacsonyabb végzettségű válaszadók határozzák meg. A csoportba sorolhatók fele 65 évesnél idősebb, további egynegyede pedig 56-64 éves, nagy valószínűséggel élnek falvakban vagy kisvárosokban. Átlag alatti és az összes csoporthoz viszonyítva a legalacsonyabb az érettségivel, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, míg átlag feletti és minden csoporthoz viszonyítva nagyobb a szakmunkás végzettségűek, illetve a maximum általános iskolai végzettségűek súlya.

 

Szkeptikusok

 

A harmadik, a kérdezettek 29 százalékát tömörítő halmazba a víztakarékossággal kapcsolatos attitűdjeik alapján „szkeptikus”-nak nevezhető válaszolók tartoznak. A csoport jellemző ismérve a távolságtartás, legyen szó a környezetük részéről megfogalmazódó elvárásokról vagy az ő vízzel kapcsolatos elvárásaikról mások irányába. Ezzel összefüggésben nem is hisznek abban, hogy egyéni szokásaik, illetve azok megváltozása hatással lehet a környezet állapotára. A csoport fontos jellemzője, hogy nincs határozott társadalmi karaktere, demográfiai szempontból meglehetősen átlagosnak tekinthető: jelentős életkori kilengéseket nem találunk, ahogy a végzettség vagy az anyagi helyzet sem számít meghatározó változónak.

 

Közömbösök

 

A „közömbösök” csoportja a legkisebb (16 százalék), az ide tartozók többsége alapvetően tisztában van azzal, hogy szokásai befolyásolhatják a környezet állapotát, mégsem érez sem belső, sem külső indíttatást a vízzel való takarékoskodásra. Őket még az így megspórolható pénz sem motiválja igazán.

 

A csoportra jellemző tulajdonságok és értékválasztás hátterében erős demográfiai karaktert tapasztalhatunk, meghatározó a 35 év alatti, az átlagosnál jobb életkörülmények között élő, érettségivel rendelkező, az internetet napi szinten használó fiatalok jelenléte. Az általában „y generációként” aposztrofált fiatalok több mint egyharmada sorolható ide, ők adják a csoport közel felét, így értékválasztásuk a természeti erőforrásokhoz, illetve az azzal kapcsolatos problémákhoz való viszonyuk, involváltságuk erősen rányomja bélyegét a csoport karakterére.

 

tudatosak normakövetők szkeptikusok közömbösök
  összes megkérdezett 29 26 29 16
nem férfi 25 21 33 21
33 29 26 12
életkor 18-34 éves 25 10 36 29
35-49 éves 42 9 29 20
50-64 éves 31 23 37 9
65 éves és felette 23 54 17 5
lakóhely Budapest 36 15 27 22
megyei jogú város 37 21 28 14
város 27 32 28 13
falu 23 28 32 16
iskolai végzettség max. 8 általános 23 44 21 12
szakmunkás 26 31 33 11
érettségi 23 25 33 19
felsőfokú 45 14 26 15
hogy mennek a dolgok rosszul mennek 33 19 27 21
az országban közepesen mennek 25 31 27 16
jól mennek a dolgok 31 26 33 10
milyen a családja az átlagnál rosszabb 39 31 22 8
anyagi helyzete? átlagos 27 27 31 15
az átlagnál jobb 27 15 30 27

 

4. táblázat: A víztudatossági csoportok összetétele a demográfiai csoportok szerint (százalék)

 

A háztartások vízfogyasztása

 

A kérdezettek fele úgy gondolja, hogy ugyanakkora háztartásának vízfogyasztása, mint más hasonló háztartásoké. Relatíve sokan gondolják úgy, hogy takarékoskodnak a vízzel: 37 százalékuk úgy érzi, hogy kevesebbet fogyasztanak másokhoz képest, és csak 15 százalékuk állítja, hogy otthoni vízfogyasztásuk meghaladja más, hasonló háztartásét (ez is jelzi, hogy a vízzel való takarékoskodás fontos normaként jelenik meg). A saját megítélésük szerint másokhoz képest kevesebbet fogyasztók aránya felülreprezentált a nagyvárosokban élők (különösen a fővárosiak), és a diplomások körében. A víztudatosság szerepe meghatározó, a vízfogyasztás csökkentését más-más okokból, de fontosnak tartó csoportok – tehát a tudatosak és normakövetők – között jelentősebb azok aránya, akik szerint kevesebbet fogyasztanak másoknál.

 

többet ugyanannyit kevesebbet
  összes megkérdezett 15 47 37
nem férfi 12 45 42
18 48 32
életkor 18-34 éves 15 51 33
35-49 éves 21 39 39
50-64 éves 12 52 35
65 éves és felette 13 44 39
lakóhely Budapest 17 26 53
megyei jogú város 8 49 41
város 14 53 32
falu 19 50 30
iskolai végzettség max. 8 általános 14 50 33
szakmunkás 13 52 32
érettségi 15 47 36
felsőfokú 17 39 43
hogy mennek a dolgok rosszul mennek 14 48 36
az országban közepesen mennek 16 42 41
jól mennek a dolgok 15 50 33
milyen a családja az átlagnál rosszabb 12 53 33
anyagi helyzete? átlagos 13 46 39
az átlagnál jobb 23 40 37
víztudatosság közömbös 20 51 28
normakövető 10 38 48
tudatos 6 49 45
szkeptikus 24 50 23

5. táblázat: Mit gondol, az Önök háztartása másokhoz képest több vagy kevesebb vizet fogyaszt? (százalék)

 

Abból, hogy a kérdezettek nagyobb része véli úgy, hogy más háztartásokhoz képest ugyanannyi, vagy kevesebb vizet fogyaszt, következik az, hogy többen jellemzik inkább takarékosként (48 százalék), mintsem pazarlóként (6 százalék) vízfogyasztásukat. A takarékoskodás legfontosabb mozgatórugója elsősorban nem a környezettudatos gondolkodás, hanem a spórolás, mint értékválasztás (beleértve az anyagi javakkal való takarékoskodást is). Ezt mutatja, hogy a takarékosok mindenekelőtt a normakövető csoportban felülreprezenáltak (72 százalékuk tartja háztartását inkább vagy nagyon takarékosnak), és az átlagnál rosszabb anyagi helyzetű, továbbá a 65 évesnél idősebb csoportokban jelentős az arányuk.

 

pazarló se nem pazarló, se nem takarékos takarékos
  összes megkérdezett 6 46 48
nem férfi 6 46 48
6 46 48
életkor 18-34 éves 9 55 36
35-49 éves 5 55 40
50-64 éves 4 54 42
65 éves és felette 4 27 69
lakóhely Budapest 6 37 57
megyei jogú város 6 40 54
város 8 47 45
falu 4 55 42
iskolai végzettség max. 8 általános 11 41 48
szakmunkás 1 47 52
érettségi 5 51 44
felsőfokú 7 41 51
hogy mennek a dolgok rosszul mennek 9 47 44
az országban közepesen mennek 5 44 50
jól mennek a dolgok 3 49 48
milyen a családja az átlagnál rosszabb 9 32 59
anyagi helyzete? átlagos 4 49 47
az átlagnál jobb 9 54 38
víztudatosság közömbös 10 66 24
normakövető 1 27 72
tudatos 7 39 54
szkeptikus 6 59 35

6. táblázat: Hogyan jellemezné háztartása vízfogyasztási szokásait? (százalék)

 

A kérdezettek kétharmada úgy véli, hogy nem változott az elmúlt időszakban a vízfogyasztása, és csak kevesebb, mint negyedük gondolja, hogy csökkent. A vízfogyasztás változásának/stagnálásának nincsenek jellegzetes csoportspecifikus jegyei, vagyis minden szocio-demográfiai csoportban lényegében azonos eredményeket látunk, vagy legalábbis nem rajzolódnak ki egyértelmű mintázatok.

 

csökkent nem változott növekedett
  összes megkérdezett 23 66 10
nem férfi 24 64 11
22 68 10
életkor 18-34 éves 23 63 13
35-49 éves 20 67 13
50-64 éves 16 74 8
65 éves és felette 29 63 8
lakóhely Budapest 23 66 12
megyei jogú város 18 76 6
város 29 61 10
falu 19 65 13
iskolai végzettség max. 8 általános 26 64 10
szakmunkás 34 55 7
érettségi 23 67 10
felsőfokú 17 70 13
hogy mennek a dolgok rosszul mennek 21 66 13
az országban közepesen mennek 26 66 8
jól mennek a dolgok 23 64 11
milyen a családja az átlagnál rosszabb 26 67 8
anyagi helyzete? átlagos 23 68 8
az átlagnál jobb 21 60 19
víztudatosság közömbös 24 68 7
normakövető 26 66 8
tudatos 27 62 11
szkeptikus 16 68 13

7. táblázat: Hogyan változott vezetékes vízfogyasztása az elmúlt időszakban? (százalék)

 

A felmérésben résztvevők harmada nem tudta megmondani, hogy egy átlagos hónapban kb. hány köbméter vezetékes vizet használ a háztartása (természetesen a vízórával nem rendelkező társasházi lakásban élők nem is tudhatják a pontos fogyasztásukat). A személyes napi vízfogyasztásra vonatkozó kérdésre („Meg tudja-e mondani, hogy egy átlagos napon Ön személyesen kb. hány liter vezetékes vizet használ el? Kérjük, gondoljon a háztartásán kívüli vízhasználatára is!”) viszont már a kérdezettek háromnegyede tudott válaszolni. A KSH adataival számolva az egy főre eső lakossági vízfogyasztás 95 liter. A kérdésre válaszolni tudók mindössze 14 százaléka becsülte napi vízfogyasztását 80-120 liter közé (tehát ez felel meg a magyar átlagnak), 72 százalékuk vélte úgy, hogy 80 liternél kevesebb a napi vízfogyasztása, vagyis alacsonyabb lényegesen az átlagnál, 14 százaléka szerint meghaladja a 120 litert. Ha a fogyasztási adatok valóban úgy alakulnának, ahogy azt a kérdezettek vélik, úgy az egy főre eső magyarországi vízfogyasztás napi 76 liter lenne – 20 literrel kevesebb, mint a valóságban.

A kérdezettek válaszai annak tükrében is figyelemre méltóak, hogy miközben a fogyasztását a kérdezettek valószínűleg tekintélyes része alulbecsli, önképe szerint minden második kérdezett takarékosan bánik a vízzel. (Hozzá kell tennünk, hogy a vízfogyasztást lakóhely, életkor, kulturális szokások szerint nagy különbségek jellemzik, azonban csak azt tudjuk ellenőrizni, hogy a kérdezettek válaszai hogyan alakultak az átlagos fogyasztáshoz képest.) Ennek hátterében az a jelenség állhat, hogy a többség számára más közművekhez hasonlóan a víz is könnyen és nagy biztonsággal elérhető szolgáltatás, nincs a gondolkodás középpontjában a fogyasztott mennyiség, természetesnek vesszük, hogy víz folyik a csapból, így a kérdezettek nagy része alábecsüli azt a vízmennyiséget is, amit pl. mosogatáshoz vagy WC öblítéshez használ.

 

Csapvíz vagy ásványvíz? – ivóvíz-fogyasztási szokások

 

A magyar lakosság alapvetően elégedett a vezetékes ivóvíz minőségével, a kérdezettek háromnegyede adott rá négyes vagy ötös osztályzatot; az osztályzatok 0-100-as skálára konvertált értéke 72 pont. A vízminőség osztályozása alapvetően szubjektív, ezt mutatja, hogy a legerősebb összefüggést a közhangulatot mérő „hogy mennek a dolgok az országban?” és a „milyennek ítéli családja anyagi helyzetét?” kérdésekkel mutatja. Vagyis minél elégedettebb valaki az ország állapotával és a saját anyagi helyzetével, annál jobbnak látja a lakóhelyén szolgáltatott víz minőségét is.

 

nagyon jó közepes, vagy rosszabb 0-100-as skálán
  összes megkérdezett 31 40 29 72
nem férfi 35 42 23 75
27 38 35 69
életkor 18-34 éves 27 36 38 68
35-49 éves 20 48 32 68
50-64 éves 26 43 30 71
65 éves és felette 45 35 20 80
lakóhely Budapest 31 40 29 71
megyei jogú város 27 43 30 72
város 36 31 32 74
falu 27 46 26 71
iskolai végzettség max. 8 általános 30 41 29 74
szakmunkás 23 54 23 74
érettségi 32 36 33 70
felsőfokú 31 41 28 73
hogy mennek a dolgok rosszul mennek 20 33 48 61
az országban közepesen mennek 31 46 23 75
jól mennek a dolgok 45 42 13 82
milyen a családja az átlagnál rosszabb 23 38 39 67
anyagi helyzete? átlagos 29 43 28 72
az átlagnál jobb 42 34 24 76
víztudatosság közömbös 33 35 32 67
normakövető 37 45 19 78
tudatos 33 37 30 74
szkeptikus 20 42 38 67

8. táblázat: Milyen minőségű az Önök településén szolgáltatott vezetékes ivóvíz? (válaszok százalékban és 0-100-as skálán)

 

Több választ is megjelölhettek a kérdezettek annál a kérdésnél, hogy általában mit isznak szomjuk csillapítására (természetesen a kérdésre adott válaszokból nem derül ki az egyes folyadéktípusok fogyasztásának mennyisége, az viszont igen, hogy a lakóhely, életkor, jövedelmi helyzet, stb. hogyan befolyásolja a preferenciákat). A vízminőségre adott osztályzatok azt jelzik, hogy a lakosság nagy része számára reális lehetőség, hogy rendszeresen fogyasszanak csapvizet.

A felmérés eredménye szerint valóban a csapvíz számít a legnépszerűbb szomjoltónak, de alig fogyasztják többen, mint az ásványvizet. A kérdezettek további 16 százaléka említette a főzött teát és a szörpöt, vagyis – ha feltételezzük, hogy ezt csapvízből és nem palackozott ásványvízből készítik – akkor a vezetékes víz nagyon fontos szerepet tölt be a napi folyadékmennyiség elfogyasztásában.

Az adatsorból kitűnik, hogy a csapvizet rendszeresen fogyasztók aránya nő az életkorral, népszerűbb ital a nagyvárosokban, különösen népszerű a vízhasználathoz „tudatosként” viszonyulók és mindenekelőtt azok körében, akik elégedettek a csapvíz minőségével.

csapvíz ásványvíz tea (főzött), szörp gyümölcslé alkoholos ital (bor, sör) szikvíz egyéb
  összes megkérdezett 53 50 16 8 6 5 10
nem férfi 49 46 12 8 10 6 11
57 53 20 8 2 5 10
életkor 18-34 éves 42 50 12 4 6 1 13
35-49 éves 46 51 13 6 1 5 18
50-64 éves 57 51 13 13 3 9 6
65 éves és felette 65 47 24 11 12 6 6
lakóhely Budapest 61 33 9 5 5 4 11
megyei jogú város 64 43 18 7 1 3 9
város 48 61 19 11 9 5 16
falu 46 52 18 9 6 8 5
iskolai végzettség max. 8 általános 45 54 20 2 4 3 6
szakmunkás 58 50 27 20 5 4 10
érettségi 50 54 17 7 6 2 11
felsőfokú 61 40 7 9 5 12 11
milyen a családja az átlagnál rosszabb 66 52 22 11 7 0 15
anyagi helyzete? átlagos 47 51 15 10 5 6 11
az átlagnál jobb 58 43 12 3 6 6 5
víztudatosság közömbös 48 43 9 4 9 4 11
normakövető 59 49 26 13 10 7 7
tudatos 67 48 15 5 1 5 10
szkeptikus 38 55 12 10 6 5 15
lakóhelyén a csapvíz minősége nagyon jó 68 38 19 14 11 10 6
51 49 11 5 4 4 10
legfeljebb közepes 40 62 21 7 3 3 16

10. táblázat. Általában mit iszik a leggyakrabban egy nap folyamán szomja csillapítása érdekében? (százalék)

 

A második legnépszerűbb szomjoltó az ásványvíz, minden második kérdezett fogyasztja rendszeresen.

Magyarországon az ásványvíz-fogyasztás európai összehasonlításban rendkívül magas, egy főre vetítve meghaladja az évi 120 litert. Az ásványvíz piac a rendszerváltástól 2007-ig dinamikusan bővült, azóta is növekszik, de a korábbinál jóval kisebb ütemben. 2017-ben az egy főre jutó 125 literes ásványvízfogyasztással az ötödikek voltunk az EU-ban, és csak az olaszországi, illetve németországi ásványvíz-fogyasztás mértéke haladta meg lényegesen a magyarországit.

magyarországi adatok

európai országok fogyasztása

 

Az ásványvíz népszerűbb a kisvárosokban és falun élők körében, de mindenekelőtt azok körében kedvelt, akik elégedetlenek a csapvíz minőségével. A csapvíz és az ásványvíz egyfajta komplementerként is működik, a kérdezettek háromnegyede jelölte meg e két italt úgy, hogy a kettőből csak az egyiket választotta. A kérdezettek 36 százaléka ugyanis szokott ásványvizet inni, csapvizet azonban nem, és 39 százalékuk úgy iszik csapvizet, hogy jellemzően nem fogyaszt ásványvizet. Egyszerre mindkét italt a kérdezettek 14 százaléka említette, 11 százalékuk viszont egyiket sem.

Facebook
© 2020 Forsense 2.0 Kft. | Minden jog fentartva