» Választói csoportok a vasárnapi döntés mögött a 2006-os exit poll alapján
Közélet \\ 2006-04-13
Választói csoportok a vasárnapi döntés mögött a 2006-os exit poll alapján

A szavazóhelyiségeknél április 9-én rögzített nagymintánk segítségével mélyebben megismerhetjük a választópolgárok különböző csoportjainak aktivitását, a pártbázisok karakterét, a kisebb pártok szavazóiról is pontosabb képet kapunk. Vizsgálatunkból kiderül, hogy városiak, az egyháziasan vallásosak, a magasabb végzettségűek és az 50 és 70 év közöttiek csoportjába tartozók átlag felett, mentek el szavazni április 9-én. Adataink szerint az SZDSZ és az MDF szavazóinak átlagéletkora alacsonyabb a Fideszénél, és a kispártok esetében a kampány hajrája sok szavazatot hozott az utolsó hetekben. A Fidesz továbbra sem tud megerősödni a fővárosban, és nem tudta várakozásainak megfelelően mozgósítani a fiatalokat, ugyanakkor a hívő emberek és a vállalkozók többsége mögöttük állt a szavazáson. Ismét megerősítésre került, hogy az MSZP elsősorban az 50 év felettiek szimpátiáját élvezi, sok nyugdíjas támogatóval, ugyanakkor a 40 év alattiak és az első szavazók körében is van utánpótlása a pártnak.

A részvételi arányok az egyes szocio-demográfiai csoportokban

A szavazók és a teljes népesség demográfiai összetételének egybevetésénél a KSH által 2005-ben készített mikrocenzus adatait használtuk viszonyítási alapul. A szavazók nem szerinti megoszlása gyakorlatilag megegyezik a teljes felnőtt lakosságéval, a választók 53,7%-a volt nő és 46,3% férfi. Az életkori csoportok nem mutatnak ilyen egyezést. A választók között több mint 4 százalékponttal alulreprezentáltak a legfiatalabbak (18-29 éves korosztály), ezzel szemben valós arányukhoz képest közel öt százalékponttal többen mentek el szavazni a 60-69 évesek. A többi korcsoport esetében 1-2 százalékpontos eltérést tapasztalni. A 40-49 évesek és az 50-59 évesek valamivel nagyobb arányban képviseltették magukat, a 30-39 évesek valamint a 70 év felettiek pedig valamivel kisebb arányban mentek el szavazni.

Az iskolai végzettség szerinti összetétel még jelentősebb különbségeket mutat. A legfeljebb 8 általánossal rendelkező szavazók számaránya (16,1%) kevesebb mint felét teszi ki teljes népességen belüli arányuknak. Ezzel szemben az érettségizettek és a felsőfokú végzettséggel bírók 9 illetve 8 százalékponttal felülreprezentáltak a szavazók körében.

A településméret enyhe összefüggést mutat a szavazási hajlandósággal. A budapestiek és a megyei jogú városokban élők tényleges súlyukat valamelyest meghaladó mértékben vettek részt a választáson, az egyéb városokban lakók azonos arányban szavaztak, míg a falvakban élők körében 3 százalékponttal alacsonyabb aktivitást mértünk.

A válaszadók valamivel több mint 6%-a sorolja magát a felső vagy felső közép osztályba, 56% a középosztályhoz, 21,4% az alsó középosztályhoz, 9% pedig az alsó osztályhoz sorolja magát. A jövedelmi helyzetet tekintve hasonlóak az arányok, de többen tekintik magukat a közepesnél rosszabb helyzetben lévőnek (38%), és kevesebben sorolják magukat a felső két jövedelmi kategóriába (3,6%).

A válaszadók 21%-a vallotta magát vallásosnak az egyház tanítása szerint. Mivel az országos reprezentatív felmérésekben rendre 10-15% közötti arányban találjuk az egyháziasan vallásosakat, feltehetőleg ez a csoport az átlagon felül volt aktív a választásokon. A „maguk módján” vallásosak aránya 45%, ez az érték viszont jóval alacsonyabb a felmérések 55-60%-os eredményénél. A nem vallásosak 22,6%-os aránya nagyjából megegyezik a teljes felnőttkorú népességen belül becsült részarányukkal.

A pártválasztás demográfiai háttere

A szavazók neme alapján egyetlen jelentősebb eltérés mutatkozik a pártok támogatottságában: az MSZP-t 2,4 százalékponttal többen támogatták a nők, mint a férfiak, míg a Fidesz, vagy a többi párt esetében nem mutatkozik ilyen jellegű eltérés. A pártok szavazótáborának nemek szerinti összetétele alapján az SZDSZ-é is eltérést mutat: közel fele-fele a két nem aránya a szavazók között, azaz a teljes felnőtt népességhez képest nagyobb a férfiak aránya szavazóik között.

Az életkor alapján jelentősebb eltérések is tapasztalhatók. A Fideszre átlagon felüli arányban szavaztak a 40 év alattiak, az MSZP-re pedig az 50 év felettiek. Ha a szavazótáborok összetételét vizsgáljuk, észrevehető, hogy a hagyományosan a fiatalok pártjának tekintett Fideszhez képest valamivel nagyobb az SZDSZ (42,3%) és az MDF (39,8%) szavazói bázisán belül is a 40 év alattiak aránya. Nem tűnik igaznak az a feltételezés, hogy az MDF-et az idős szavazók juttatták be a parlamentbe, hiszen szavazóiknak csupán 19,5%-a kerül ki a 60 évnél idősebbek közül, míg a Fidesz esetében ez az arány 26,6%, az MSZP esetében pedig 32,5%. Meglepő módon igen hasonlít egymáshoz az MDF és az SZDSZ szavazóinak korösszetétele, mindkét párt esetében a 40-49 év közöttiek a szavazók több mint egyötödét, az 50 év alattiak a szavazók több mint 60%-át, a 60 év felettiek pedig kevesebb mint egyötödét teszik ki, míg ugyanezek egyike sem mondható el a két nagy párt egyikéről sem.

Az első szavazók az átlagosnál nagyobb arányban választották a Fideszt, az SZDSZ-t, sőt az MDF esetében is valamelyest meghaladja a választók aránya a teljes népesség esetén mért 5%-os támogatottságot az első választókon belül. Az adatokból kitűnik, hogy a választásra jogosultak sokaságába újonnan belépő 18 év feletti fiatalok körében sem nagyobb a Fidesz előnye a MSZP-vel szemben, mint a 30 év alattiak teljes csoportjában. Az újonnan belépők 47 százaléka támogatja az ellenzéki pártot, és 37 százaléka a szocialistákat.

Budapesten jelentős fölénnyel nyert a kormánykoalíció, köszönhetően az SZDSZ magas és a Fidesz alacsony támogatottságának. A választások kimenetelét meghatározóan befolyásolta, hogy ezt a hátrányt nem tudta kompenzálni a Fidesz faluhelyen. Az SZDSZ szavazóinak 35%-a származik a fővárosból, a másik három parlamenti párt esetében ez az arány nem éri el a 20%-ot. Az SZDSZ szlogenje tehát – miszerint a választás a budapestieken múlik – legalább is a párt szempontjából igaznak bizonyult. Az MDF támogatottságát a településtípus is csak kis mértékben befolyásolta, az 5%-os országos aránytól a megyei jogú városok esetében mutatkozott a legnagyobb eltérés (6%).

A Fidesz támogatottságára alig van hatással az iskolai végzettség, az érettségivel nem rendelkezők körében igen enyhén alulreprezentáltak a Fidesz-szavazók, az egyetemet végzettek körében pedig közel 5 százalékponttal meghaladja az országos átlagot a legnagyobb ellenzéki párt támogatottsága. Az MSZP esetében szorosabb az összefüggés: az érettségivel nem rendelkezők közel fele választotta a nagyobbik kormánypártot, míg a diplomások körében, különösen az egyetemet végzettek esetében alacsonyabb az arányuk az országos eredménynél (utóbbi csoporton belül 14 százalékponttal!).

Míg kormányoldalon az SZDSZ a végzettséget és a korosztályt tekintve „komplementere” az MSZP-nek, hiszen épp a diplomások, különösképpen az egyetemet végzettek, valamint a fiatalabb korcsoportok körében felülreprezentáltak, addig az MDF-ről nem mondható el ugyanez, az ő szavazói bázisának ugyanúgy valamivel több mint egynegyedét adják a diplomások, mint a Fidesznek, bár az itt is megfigyelhető – csak nem olyan élesen, mint a másik oldalon – hogy a nagyobbik párt (Fidesz) bázisának nagyobb részét adják az érettségi nélküliek, mint a kisebbikének (MDF).

A Fidesz generációs hátterét tekintve nem meglepő, hogy az egyedül élők csoportjában felülreprezentáltak támogatói, míg az élettárssal élők, az elváltak és az özvegyek körében az átlagosnál valamivel kisebb a párt támogatottsága. Az SZDSZ épp ez utóbbi két csoport valamint az egyedül élők körében örvend az országosnál nagyobb arányú támogatottságnak. Az MDF itt is – noha megint csak nem ugyanolyan markánsan, de – hasonlít az SZDSZ-hez, azaz az ő támogatói közt is enyhén felülreprezentált ez a három csoport.

A gyermekek számával párhuzamosan nő a Fidesz támogatottsága is. Míg a gyermektelenek körében valamelyest elmarad az országos szinten mért támogatottsági szinttől a Fidesz-bázis aránya, addig a négy- vagy többgyermekesek 54%-a választaná a Fideszt és csak 35%-uk az MSZP-t. Ez utóbbi csoporton belül – amely a választóknak mindössze 1%-át adja – Az SZDSZ és az MDF is valamivel kisebb arányú támogatottsággal bír, mint a teljes népességen belül. Mivel összességében igen kis súlyt képviselnek a választók közt a sokgyermekesek, ezért a Fidesz magasabb támogatottsága sem jelenti azt, hogy jelentős szerepet játszanának a Fidesz szavazóbázisán belül (az összes Fidesz-szavazónak mindössze 5,8%-a három- vagy többgyermekes).

A foglalkozási csoportokat tekintve a Fidesz az alkalmazottak pártja, de e mellett a háztartásbeliek, az önálló vállalkozók, a tanulók és a munkanélküliek körében is valamelyest magasabb a támogatottsága, mint az MSZP-é. A vállalkozók csoportjában a Fidesz fölénye jelentős, több mint 10 százalék, de ebben a körben a két kisebb parlamenti párt is több szavazatot kapott saját átlagánál. A szocialisták esetében két olyan csoportot találni, amelyben egyértelműen legyőzte a Fideszt: a nyugdíjasokat, valamint azokat, akik nem árulták el, hogy mivel foglalkoznak. Az SZDSZ a vállalkozók, a tanulók és az alkalmazottak közt, az MDF az alkalmazottak, a vállalkozók, az alkalmi munkából élők és a tanulók körében volt az átlagosnál népszerűbb.

A magukat a felső és a felső-közép osztályba sorolók közül a Fideszre szavaztak többen, a közép- és az alsó osztály képviselői az MSZP-t preferálták, de az alsó-közép osztályban – akiket a Fidesz a kampányával feltehetőleg megszólított – kis előnnyel a Fidesz nyert. A jövedelmi csoportok esetében hasonló a helyzet, de ott még jobban látszik, hogy az MSZP a középréteg (valamint a fizetésüket eltitkolók) körében nyerte meg a választást, míg a legalacsonyabb jövedelműek esetében nyert a legnagyobb különbséggel a Fidesz.

A vallás hagyományosan éles politikai törésvonala a mostani választáson is megmutatkozott. Az egyház tanítása szerint vallásosak 60,4%-a szavazott a Fideszre, és csupán 29% az MSZP-re. Az MDF-re az egyháziasan vallásosaknak csupán 4%-a szavazott. A „maguk módján” vallásosak körében döntetlen-közeli a helyzet (0,6 százalékponttal magasabb az MSZP-szavazók aránya), míg a vallásosságukban bizonytalanok, és különösen a nem vallásosak körében egyértelműen az MSZP nyert. (Utóbbi csoporton belül kétszer akkora volt a támogatottsága, mint a Fideszé). Az SZDSZ is az utóbbi két csoportban örvend nagyobb szimpátiának, míg az MDF támogatottsága alig függ a vallásosságtól.

A pártválasztás többdimenziós összefüggései a kor és a végzettség alapján

Az egyes életkori csoportok különböző iskolai végzettséggel rendelkező tagjai eltérő mértékben támogatták az egyes pártokat. A 18-39 éves (legfiatalabb) szavazók körében ugyan a Fidesz minden végzettségi csoportban nagyobb támogatottsággal rendelkezik, mint az MSZP, de a kormánypártok támogatottsága együttvéve már nem marad el számottevően a Fidesztől ebben a korcsoportban sem. A Fidesz a legtöbb voksot (több mint 50%-ot) az alacsony végzettségű fiatalok körében kapta, de az MSZP legnagyobb bázisát is a szakmunkások adják. A kisebb pártok a magasabb végzettségű fiatalok körében rendelkeznek több szavazóval. A főiskolai végzettséggel rendelkező 18-39 évesek között a jelenlegi kormánypártok együtt már több szavazatot kaptak (48%), mint a Fidesz (42%). Az egyetemet végzettek között a szavazatok relatív többségével ugyan szintén a 45%-os Fidesz rendelkezik, de a második MSZP (27%) és a harmadik helyezett SZDSZ (18%) együttvéve majdnem eléri ezt az arányt, ketten 44% voksot kaptak, az MDF pedig 8% szavazatot kapott körükben. Az idősebb korcsoportokban a magas végzettségűeknél kapta a legtöbb voksot a Fidesz. Mind a 40 és 59 év közöttiek, mind a 60 év felettiek között e párt listája érte el a legjobb eredményt az egyetemet végzettek körében, és a kormánypártok együtt sem érik el az ellenzéki nagypárt szavazatarányát, a főiskolai végzettségűek körében viszont a két kormánypárt együtt már több szavazatot ért el a Fidesznél. Az MSZP legnagyobb bázisát az alapfokú végzettséggel rendelkező 40 év felettiek alkotják, körükben az egyes kor- és végzettségi csoportokat tekintve átlagosan 10%-kal több szavazatot kaptak, mint a Fidesz.

Politikai változók összefüggései

A Fidesz listás szavazóinak 94,9, az MSZP-sek 92,6%-a szavazott egyéniben is ennek a pártnak a jelöltjére. A Fideszes jelölteket preferálók leginkább az MDF-re szavaztak át, ezáltal az MDF szavazóinak 13,6%-át tették ki olyanok, akik egyéniben a Fidesz-KDNP jelöltjére szavaztak. (Összesen nem egészen 40 000 választópolgár tett így), az MSZP jelöltjeit támogatóknak pedig 5,2%-a szavazott az MDF-re. Az SZDSZ esetében hasonló átszavaz volt jellemző, hiszen a párt szavazóinak 20,7%-át teszik ki azok, akik egyéniben az MSZP jelöltjét támogatták, 5%-át pedig más pártok jelöltjeire szavazók adják. Ha nem lett volna átszavazás, akkor éppen az 5%-os küszöb körül billegett volna a kisebbik kormánypárt, míg az MDF nem került volna a parlamentbe (4,8%).

Adataink szerint a fenti összefüggések visszafelé is igaznak bizonyulnak: az SZDSZ és az MDF egyéni jelöltjeire szavazók hasonló arányban adták listás voksukat más pártoknak (kb. egynegyedük), így a két kisebb parlamenti párt egyéni és listás szavazatainak száma nem különbözik jelentős mértékben az egyéniben kapott szavazatok számától.

Akik most elmentek választani, és 2002-ben Fidesz-MDF szavazók voltak, azok 85%-a szavazott most a Fideszre, 6,4%-uk pedig az MDF-re, míg 5,8%-uk az MSZP-re. A korábbi MSZP-szavazók 89%-a választotta most is a szocialistákat, míg 4,2%-uk az SZDSZ-t, 3% a Fideszt, 2,3% pedig az MDF-et. Az SZDSZ szavazóinak 75%-a maradt hű, 15,6%-ukat elszippantotta az MSZP, 4,4-4,5%-ot pedig a Fidesz és az MDF. A négy párt közül a Fidesz az, amelynek mostani szavazótáborát a legnagyobb arányban (83,1%) alkotja a négy évvel ezelőtti szavazóbázis, emellett 9%-uk állítja, hogy nem volt akkoriban szavazni. Az MSZP szavazóinak 79,5%-a törzsszavazó, 5,5% jött át a Fidesztől, és itt is 9% állítja, hogy nem szavazott 2002-ben. Az SZDSZ és az MDF kísértetiesen hasonlít egymásra a tekintetben, hogy mostani szavazóinak egyformán 52,5%-a volt 2002-ben is a párt (az MDF esetében a Fidesz-MDF közös lista) támogatója. A kisebbik kormánypárt mostani szavazóinak egynegyedét hozta el az MSZP-től és 8%-át a Fidesztől, az MDF 18%-ot az MSZP-től, 5%-ot a Centrum Párttól, 4%-ot az MDF-től és az ő esetükben a legmagasabb a 2002-ben távolmaradók aránya (13%). A Centrum 2002-es szavazóinak (tényleges 2002-es arányuknál alacsonyabb százalékban említették a pártot) 12%-a maradt hű akkori pártjához, kb. 40-40%-uk szavazott most 2006-ban a kormánypártokra illetve az ellenzéki pártokra.

A szavazóknak mindössze 2,8%-a mondta, hogy a választás napján döntötte el, melyik pártra adja voksát, 3,8% az elmúlt napokban, 7,7% pedig az elmúlt héten jutott döntésre. A választás napján, illetve azt közvetlenül megelőzően döntésre jutóknak a kis pártok köszönhetnek sokat. A néhány napja döntők közel 20%-a (!) az MDF mellett voksolt, míg a választás napján döntők 13%-a választotta az SZDSZ-t. Míg az MSZP és a Fidesz egyaránt szavazóinak csupán alig több mint 5%-át köszönheti az utolsó napokban döntőknek, addig az MDF-szavazókon belül 20,5%-ot tesz ki ezek aránya, az SZDSZ támogatóin belül pedig 11,3%-ot. Tehát egyértelműen megállapítható, hogy az MDF parlamentbe jutása az utolsó napok jó szereplésének, ezen belül bizonyára a pártelnök TV-vitán mutatott szereplésének is köszönhető. Ha ehhez hozzátesszük, hogy további 22%-uk az utóbbi hetekben állt az MDF mellé, akkor a párt a választási kampány győztesének nevezhető, hiszen támogatottságát az utolsó hetekben majd’ megduplázta. Az MDF-bázis átalakulását mutatja, hogy alig több mint 30%-uk mondta, hogy már több mint egy évvel ezelőtt elkötelezte magát az MDF mellett. Ezzel szemben a Fidesz szavazóinak csupán 11%-a állt az utóbbi hetekben a párt mellé, az MSZP esetében ez az arány 12,5%.

A legstabilabb szavazóbázissal a Fidesz bír, 71,5%-uk már több mint egy éve a párt mellett döntött, ugyanakkor a négy párt közül az ő esetükben a legkisebb a kampány során a párthoz csatlakozottak aránya.

A „miniszterelnökök versenyét” Gyurcsány Ferenc valamivel nagyobb különbséggel nyerte meg, mint a pártokét, hiszen arra a kérdésre, hogy kit látna legszívesebben a miniszterelnöki székben a négy párt miniszterelnök-jelöltje közül, 42,5% választotta a jelenlegi miniszterelnököt, és 39,9% Orbán Viktort. Ebben a versenyben Kuncze Gábor (3%) alulmaradt Dávid Ibolyával (5,1%) szemben, míg 3,6% egyiküket sem látná szívesen.

Míg a Fidesz esetében a „polgári”, az MSZP-sek közt a „szocialista”, az SZDSZ szavazói között pedig a „liberális” jelzőt érzi magára nézve jellemzőnek a szavazók több mint 50%-a, addig az MDF esetében nincs egyetlen olyan címke, amely a párt szavazóinak többségét jellemezné. Leggyakrabban a „polgári”-t említették (20,2%), a második leggyakoribb a „konzervatív”, de a „liberális” kategória sem marad el jelentősen ezek mögött (14%).

Módszertan

Az exit poll vizsgálat 2006. április 9-én a nap teljes hosszában folyt az ország egész területén, 216 véletlenszerűen kiválasztott mintavételi ponton. A kérdőíveket kérdezőbiztosaink a helyszínen folyamatosan feldolgozták, és egy adattovábbításra alkalmas eszköz segítségével továbbították mobil WAP-on vagy interneten keresztül a központi szerverre. Az interjúkészítés mellett a szavazóhelyiségekben megjelenteket a nemük és három nagy életkori csoport szerint kategorizáltuk, jelezve azt is, hogy kérdeztük-e őket, illetve, hogy válaszoltak-e kérdéseinkre. A kapott adatokat felhasználtuk a minta nem, életkor, településtípus és válaszadási hajlandóság alapján történő súlyozásánál.

Adataink a szavazás hivatalos eredményeinek tükrében valamelyest felülbecsülték a Fidesz támogatottságát és alulértékelték az MSZP szavazóinak számát, ugyanakkor szinte tizedszázalékra pontosan megegyeztek a kisebb pártok, az SZDSZ, az MDF és a Harmadik Út később nyilvánosságra hozott eredményével. Az elemzésben a végleges minta válaszainál figyelembe vettük a tényleges eredményektől való eltérést, azaz az MSZP szavazók a mintabeli arányuknál nagyobb, a Fidesz szavazói kisebb súlyt kaptak.

2006. 04. 10.

Facebook
© 2021 Forsense 2.0 Kft. | Minden jog fentartva