» Társadalmi csoportok helyzete 2006. februárban
Közélet \\ 2006-04-08
Társadalmi csoportok helyzete 2006. februárban

A választási kampány egyik központi témája lett, hogy egyes társadalmi csoportok helyzete, életszínvonala miként változott az elmúlt négy év során. Felmérésünkben arra kerestük a választ, egyes kiválasztott rétegek esetében miként vélekednek ezzel kapcsolatosan a megkérdezettek.

Kutatási gyorsjelentés a Forsense által 2006. február 14. és február 17. között telefonon végzett közvéleménykutatásról, melynek során 700 véletlenszerűen kiválasztott válaszadóval készítettünk interjút.

Tavaly októberben, egy hasonló vizsgálat során három olyan kategóriát találtunk, ahol többen tapasztaltak javulást, mint romlást: a fővárosban élők, a városban élők és a közalkalmazottak esetében. Ez az állítás most is igaz az idézett csoportokra, s még két csoporttal ki is lehet egészíteni a sort: a nyugdíjasokról ma 43% hiszi azt, hogy jobban élnek, mint négy éve, míg tavaly októberben csak 31% volt ezen a véleményen.A másik ilyen csoport az értelmiségiek: 34% véli úgy, hogy jobban élnek, mint négy éve, 19% szerint viszont inkább rosszabbul (erre a társadalmi kategóriára, valamint a szakmunkásokra nem kérdeztünk rá négy hónapja). A legtöbben (46-43%) a közalkalmazottak és a nyugdíjasok esetében vélnek életszínvonal-emelkedést. A tavaly októberihez képest a fővárosiak esetében valamivel (3 százalékponttal) kevesebben érzik úgy, hogy javult volna a helyzetük a mostani ciklus során. Két társadalmi csoport, a szakmunkások és a kis-közép vállalkozók esetében a válaszolók mintegy harmada érzékelt romlást, míg a stagnálást és a javulást percipiálók aránya 42, illetve 38 százalék volt ebben a körben.

További négy csoport helyzetét értékelve (mezőgazdaságból élők, fiatal családok, munkanélküliek és pályakezdők), nem csak, hogy többen tapasztaltak romlást, mint javulást, de ezen csoportok esetében a válaszadók többsége romló életszínvonalról számolt be. A falvakban élők helyzetének a megítélése nem sokban különbözik az imént vizsgált csoportokétól, hiszen azoknak az aránya, akik romlást tapasztaltak, azok 2%-kal maradnak el attól, hogy az ő esetükben is többségről beszélhessünk. A lista legalján található pályakezdők esetében október óta 60-ról 66%-ra emelkedett azok aránya, akik szerint romlott e csoport helyzete négy év alatt. Általában megfigyelhető, hogy az egyes társadalmi csoportok saját maguk helyzetével kapcsolatosan nagyobb arányban foglalnak ténylegesen állást, azaz kevesebb a „nem tudom” és a „nincs válasz” válasz. Ugyanakkor azt is tapasztalni egyes csoportok, így pl. a vállalkozók és a szakmunkások esetében, hogy a javulást tapasztalok aránya is magasabb az átlagosnál – igaz, nem annyival, mint a romlást érzékelőké. A pályakezdők helyzete a valódi pályakezdőkként azonosítható 18-29 éves korosztály 14%-a szerint jobb lett (a teljes mintában 5% gondolja így). A fiatal családok helyzetének javulását a 30 év alattiak és a 70 év felettiek látják jobbnak a minta átlagánál.A szakmunkások 47%-a érzékelte saját társadalmi helyzetének rosszabbodását a minta 32%-ával szemben.A vállalkozók körében a kis- és középvállalkozók helyzetét, több mint 10%-kal többen értékelik rosszabbra (49%), mint az összes megkérdezett (37%).A nyugdíjasok helyzete a teljes minta 43%-a szerint jobb lett, 20% vélekedik ezzel ellentétesen, miközben az nyugdíjasoknak 38%-a érzékelt javulást és 27%-a romlást.

A falvakban élők helyzete a falun élők véleménye szerint romlott leginkább, 54%-uk gondolja ezt (a minta 49%-ához képest), viszont a tekintetben nincs különbség a településtípusok lakói között, hogy hány százalékuk gondolja azt, hogy jobban élnek a falusiak (11-14%).A fővárosban élők helyzetét a falusiak látják legpozitívabban, 38%-uk szerint jobb lett, míg mindössze 8%-uk gondolja ennek ellenkezőjét. A fővárosiak 23%-a romlást, 37%-a javulást érzékelt Budapesten. A városban élők gondolják a legkevésbé negatívan (7%) a kérdéses csoport helyzetét, ami mellett egy 35%-os javulást is regisztrálhatunk (a mintában 10% érzékelt romlást, 36% javulást).A fiatalok három csoport – a nyugdíjasok, a városban, valamint a fővárosban élők – kivételével minden társadalmi csoport esetén magasabb arányban érzékeltek romlást, mint az idősebb korosztályok képviselői. Ez ismét összefüggésben állhat azzal, hogy a társadalmi státusz helyett sokkal inkább a pártpreferencia az, ami meghatározza, hogyan vélekednek az emberek az elmúlt négy év változásairól, a pártválasztás pedig részben korfüggő is. A Fidesz-szavazók kivétel nélkül mindegyik csoport esetében az átlagosnál jóval nagyobb arányban vélekednek úgy, hogy romlott ezen csoportok helyzete az utóbbi négy év alatt, ezzel szemben az MSZP szavazói átlagosnál kisebb arányban észleltek romlást. Az egyik legnagyobb eltérés a nyugdíjasok helyzetének értékelésénél mutatkozik meg: a szocialista szavazók 70%-a gondolja úgy, hogy javult a helyzetük, a Fidesz-szavazóknak csupán 36%-a. A legkisebb különbség, pedig a pályakezdők esetében látszik: az MSZP-seknek is csupán 7%-a szerint javult a helyzetük, a fideszesek esetében ez az arány 2%.

A témakör zárásaként az adatok értelmezéséhez néhány „főszabály” tehát elmondható:

1) A társadalmi csoportok helyzetének értékelésekor a politikai hovatartozás meghatározó háttérváltozó, ezért kampányidőszakban a preferált párt tematikája ebben a dimenzióban is döntően hat a választópolgárok véleményalkotására (kormányoldal: nyugdíjasok, ellenzék: fiatal családok helyzete.

2) Az említett társadalmi csoportok mindegyikénél érvényes, hogy saját helyzetüket az átlagosnál gyakrabban értékelik borúlátóan az oda tartozók.

3) Tanulságos, hogy a fiatalok és a vidéki választópolgárok helyzetének értékelésekor még a politikai preferencia hatásának figyelembevétele mellett is milyen hangsúlyos a válaszolók pesszimista értékelése.

2006.02.20.

Facebook
© 2021 Forsense 2.0 Kft. | Minden jog fentartva