» Szelektív hulladékgyűjtés, hulladékgazdálkodás
Gazdaság \\ 2019-11-22
Szelektív hulladékgyűjtés, hulladékgazdálkodás

 

Magyarországon 2016-ban 379 kg, 2017-ben pedig 385 kg volt az egy főre jutó hulladéktermelés. Ezek az értékek jelentősen elmaradnak mind az EU átlagától (482 kg/fő 2016-ban), mind a korábbi hazai mennyiségektől (2005-ben még 461 kg volt az egy főre jutó megtermelt hulladékmennyiség).

A szelektív szemétgyűjtés fontos előfeltétele a hulladék magas hatásfokú újrahasznosításának. Ez a felismerés vezette az Európai Unót is, amikor a 2008-ban megalkotta a hulladék irányelvét (Waste Framework Directive). Ez egyebek között arról rendelkezett, hogy ezen irányelvet 2010 decemberéig át kellett ültetni a nemzeti jogrendszerekbe, valamint 2015-ig olyan infrastruktúrát kellett létrehoznia minden tagállamnak, amely legalább a papír, a fém, a műanyag és az üveg hulladék szelektív gyűjtését lehetővé teszi. 2018 áprilisában pedig megszavazta az Európai Parlament, hogy a körkörös gazdaság modelljére alapozva 2025-re a keletkező háztartási hulladék legalább 55%-a újrahasznosításra vagy komposztálásra kerüljön, a későbbiekben pedig még magasabb legyen ez a ráta.

Magyarországon 2016-ban 35%, míg az EU egészét tekintve a háztartási hulladékok 47%-a került újrahasznosításra. A V4 országok közül 2016-ban egyedül Lengyelországban volt kedvezőbb az újrahasznosítási ráta (44%), míg Csehországban 34, Szlovákiában pedig mindössze 23% volt ez az arányszám.

Ugyancsak ezt tűzte ki célul az EP 2018-ban, hogy 2025-re a háztartási hulladéknak legfeljebb 10%-a kerüljön lerakásra. E tekintetben még messzebb áll hazánk a kitűzött EU-s céloktól: 2016-ban a háztartásokban keletkezett hulladék 51%-a került lerakásra. De e téren is jelentős fejlődés tapasztalható, hiszen míg 2005-ben még 3859 tonna hulladék került lerakásra Magyarországon, addig 2016-ban már alig feleannyi (1888 tonna).

A szelektív hulladékgyűjtés intézményi háttere tehát javul Magyarországon, de további fejlesztésekre van szükség ezen a téren. Az EU előrejelzése szerint hazánk – 13 másik tagállammal együtt – nem fogja teljesíteni a 2008-as irányelvben lefektetett célt, az 50%-os újrahasznosítási arányt.

Ugyanakkor az intézményi háttér önmagában csak a lehetőséget teremti meg, a hulladék hatékony újrahasznosításának elengedhetetlen feltétele a szelektív hulladékgyűjtés is. A KSH adatai szerint 2018-ban a közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék 16%-a volt elkülönítetten (szelektíven) gyűjtött hulladék. Ez az arány ugyan jóval magasabb a 2006-os 4,9%-nál, de továbbra is azt mutatja, hogy az elszállított hulladék döntő része nem szelektív gyűjtés alapján kerül elszállításra.

Forrás: A települések infrastrukturális ellátottsága, 2018. In: Statisztikai Tükör, 2019. október 31.

Az Eurobarometer 2013-as felmérése szerint a legtöbb fajta hulladék elkülönült gyűjtésében jelentős eltérések vannak a tagállamok között. A válaszadók legalább 70%-a gyűjti szelektáltan a kutatásban felsorolt mind a nyolc felsorolt hulladékfajtát Belgiumban, Németországban, Írországban, Ausztriában és az Egyesült Királyságban. Ezzel szemben Romániában, Bulgáriában, Lettországban és Cipruson a legkevésbé valószínű a szelektív hulladékgyűjtés a megkérdezettek körében.

Az elszállított hulladék elkülönített gyűjtése, vagy épp nem gyűjtése mögött számos meghatározó tényező húzódik. Egy közelmúltban végzett elemzés azt mutatta, hogy a pozitív és negatív külső ösztönzőkön (támogatásokon és büntetéseken) túl leginkább az a meggyőződés erősítheti a szelektív hulladékgyűjtés iránti pozitív attitűdöket, hogy a későbbiekben megfelelően újrahasznosításra kerül az így gyűjtött hulladék. Tehát hogy van értelme az egyéni erőfeszítéseknek. Ugyanez a tanulmány azt is kimutatta, hogy az országok szintjén egyértelmű pozitív összefüggés van a gazdaság fejlettségi szintje, és a szelektíven gyűjtők aránya között. (forrás: Audronė Minelgaitė/Genovaitė Liobikienė (2019): The problem of not waste sorting behaviour, comparison of waste sorters and non-sorters in European Union: Cross-cultural analysis. In: Science of the Total Environment, 672, 1 July 2019: 174-182.)

Az alábbiakban a hulladékgazdálkodással, szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos attitűdökre vonatkozó felmérésünk eredményeit ismertetjük, melyet a felnőtt magyar lakosság körében végeztünk.

A kérdőíves adatfelvétel eredményei – a környezethez és hulladékkezeléshez való viszony

A válaszadók meghatározó része, 43 százaléka közepesen elégedett környezete tisztaságával, ezen kívül többen vannak, akik inkább elégedettek (42 százalék), mint akik elégedetlenek (15 százalék). Ennek megfelelően az értékelések átlagának 0-100-as skálára vetített értéke, ha nem is számottevően, de meghaladja a közepest (57 pont).

A kérdésre adott válaszok indexpontszámát a kérdezettek szocio-demográfiai jellemzői szerint is megvizsgáltuk. Egyetlen esetben sem láthatók markáns csoportsajátos különbségek, annyi azonban megállapítható, hogy a budapestiek kritikusabbak a környezetük tisztaságával szemben. Másrészt a környezet tisztaságának megítélése szubjektív, azt a kérdezettek „általános hangulata” is befolyásolja. Vagyis akik az ország helyzetével kritikusabbak, illetve úgy érzik, hogy anyagi helyzetük rosszabb az átlagosnál, azok lakóhelyük környezetének tisztaságát is rosszabbnak látják.

csoport indexpontszám
összes megkérdezett   57
életkor szerint 18-34 éves 57
35-49 éves 56
50-64 éves 53
65 éves és felette 58
lakóhely szerint Budapesten él 54
megyei jogú városban él 55
városban él 58
falun él 58
iskolai végzettség szerint nincs érettségije 60
érettségizett 55
diplomás 56
elégedettség az országgal rosszul mennek a dolgok 50
közepesen mennek a dolgok 59
jól mennek a dolgok 61
családja anyagi helyzetét rossznak tartja 54
átlagosnak tartja 57
jónak tartja 58

1. táblázat: Mennyire van megelégedve környezete tisztaságával? (válaszok 0-100-as skálán)

A kérdezettek 88 százaléka mondta, hogy van legalább egyféle hulladék, amit szelektíven gyűjt, a kutatásban vizsgált 5-ből átlagosan 3,1 hulladéktípust neveztek meg, amit elkülönítetten kezelnek. Az adatok értelmezésekor fontos megjegyeznünk, hogy egyrészt a válaszok önbevalláson alapulnak, tehát nem a tényleges tevékenységet mérik, másrészt nem tudjuk, hogy ki mennyi hulladékot termel, s azokat milyen alapos szelekció szerint kezeli elkülönítve (pl. csak a PET palackokat gyűjti szelektíven, vagy igyekszik a lehető legtöbb műanyagot elkülöníteni a többi hulladéktól).

Mivel a környezettudatos gondolkodás egyik fontos sarokköve a műanyaghulladék elleni küzdelem, nem csoda, hogy ezt a hulladékfajtát gyűjtik legtöbben szelektíven, 10-ből 8 ember, de lényegében ugyanez mondható el a papírról is. Ez a hulladékok két típusa, amiről megállapítható, hogy széles körben, mintegy normaként terjedt el a társadalomban, hogy szelektíven kell kezelni, ennél jóval kevesebben gyűjtik a fémet, az üveget és a szerves hulladékot. Ugyanakkor meglehetősen ritka (a kérdezettek mindössze 10%-ára jellemző), hogy kizárólag ezt a két hulladékfajtát, tehát csak műanyagot és papírt gyűjtse szelektív módon. Sokkal inkább tapasztalni azt, hogy ezek mellett egy vagy két másik típusú hulladékot is szelektálnak (18 illetve 19% tartozik ebbe a két kategóriába), míg a kérdezettek 27%-a állítja, hogy mind az öt felsorolt hulladéktípust szelektíven gyűjti.

2. ábra: A szelektív hulladékgyűjtés típusai a szelektált hulladék fajtája alapján (válaszok százalékban)

Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a műanyag és a papír szelektív gyűjtése a leginkább megoldott, vagyis az eredmények rávilágítanak arra, hogy a környezettudatos gondolkodás és cselekvés elsajátítása, „elterjesztése” szempontjából mennyire fontos a feltételek megteremtése, illetve arra is, hogy milyen felelőssége van azoknak az intézményeknek, szervezeteknek, amelyek tehetnek az ügy érdekében.

Az átlagosnál nagyobb arányban, és az átlagosnál többféle hulladékot gyűjtenek szelektíven a budapestiek és a diplomások, illetve a szelektív gyűjtés iránti elkötelezettség nő az életkorral is. Meglepő eredmény, hogy a 35 év alattiak körében minden hulladékfajta tekintetében alacsonynak számít a szelektív hulladékgyűjtés iránti elkötelezettség, a fiatalok körében még a műanyag gyűjtését is jóval kevesebben mondták, mint a teljes népességben. (fontos szempont lehet, hogy a fiatalok nagy hányada él a szüleivel, elképzelhető, hogy akik nem vezetnek önálló háztartást, azoknak jelentős része nem válaszolt igennel a kérdésre, miközben egyébként bizonyos típusú hulladékokat szelektíven gyűjtenek). Szintén meglepő eredménye a kutatásnak, hogy akik nincsenek megelégedve a környezetük tisztaságával, azok körében alacsonyabb a hulladékot szelektíven gyűjtők aránya (pedig a logikus összefüggés épp fordított lenne, vagyis azt gondolhatnánk, hogy azok elégedetlenebbek a környezetük állapotával, akikre egyébként inkább jellemző a környezettudatosság, s ennek részeként többféle hulladékot gyűjtenek szelektíven).

igen, gyűjt műanyagot papírt fémet üveget szerves hulladékot említések átlaga
összes megkérdezett   88 81 79 55 49 44 3,1
életkor szerint 18-34 éves 76 62 56 25 28 15 1,9
35-49 éves 91 87 86 53 35 46 3,1
50-64 éves 94 91 89 68 55 49 3,5
65 éves és felette 91 87 87 74 73 64 3,8
lakóhely szerint Budapesten él 98 90 96 70 63 33 3,7
megyei jogú városban él 86 73 73 47 51 39 2,8
városban él 85 83 79 54 45 53 3,2
falun él 86 79 73 54 44 45 2,9
iskolai végzettség szerint nincs érettségije 84 78 76 53 53 47 3,1
érettségizett 85 78 72 53 44 40 2,9
diplomás 94 87 90 61 52 46 3,4
környezete tisztaságával nincs megelégedve 76 67 69 53 46 36 2,7
közepesen elégedett 93 86 84 58 55 49 3,3
elégedett 87 81 78 53 44 42 3

2. táblázat: Az alábbiak közül Ön gyűjt-e valamit szelektíven? Ha igen, akkor mit? (válaszok százalékban)

A kérdezettek fele úgy gondolja, hogy körülbelül ugyanannyi hulladék keletkezik háztartásában, mint a környezetében élőknél. Ugyanakkor jóval többen vannak, akik úgy látják, náluk kevesebb a hulladék (43 százalék), mint akik úgy gondolják, épp fordítva, több szemetet termelnek, mint a környezetükben élők (8 százalék). A nagyobb jövedelmi szint nagyobb fogyasztást és ezzel együtt több hulladékot eredményez – mindezek tükrében meglepő módon épp a jobb anyagi helyzetűek (budapestiek, diplomások, önmagukat jó anyagi helyzetűnek vélők) gondolják úgy nagyobb arányban, hogy a háztartásukban másokhoz képest kevesebb hulladék keletkezik. Ugyanakkor ezek azok a csoportok is, ahol többen, többféle hulladékot gyűjtenek szelektíven (az adatsorból látható, hogy a szelektív hulladékgyűjtés iránt elkötelezettebbek is inkább úgy vélik, hogy náluk kevesebb hulladék keletkezik). Így hipotézisként megfogalmazható, hogy aki figyelmet fordít a szelektív hulladékgyűjtésre, az nagyobb valószínűséggel gondolja úgy, hogy másokhoz képest a háztartásában összességében kevesebb hulladék keletkezik, még ha objektíve ez nincs is feltétlenül így. Hozzá kell tenni mindehhez, hogy az egyes csoportok válaszai között nem találunk jelentősebb különbséget, a kivételt a 65 év felettiek jelentik, ebben a csoportban lényegesen magasabb azok aránya, akik szerint másokhoz képest kevesebb hulladékot termel háztartásuk. Itt kell megjegyezni, hogy a kérdés nem tett különbséget a háztartások között azok nagysága szerint. Ezért nem meglepő, hogy a jellemzően 1-2 fős háztartásban élő idősek úgy vélik, kevesebb szemetet termelnek, mint a fiatalabbak, akik esetében gyakoribbak a nagyobb, akár többgyermekes háztartások.

sokkal több több ugyanannyi valamivel kevesebb sokkal kevesebb 0-100-as skálán
összes megkérdezett   1 7 49 34 9 61
életkor szerint 18-34 éves 1 13 49 32 4 56
35-49 éves 0 5 66 19 10 58
50-64 éves 2 5 53 32 7 59
65 éves és felette 1 6 33 47 13 66
lakóhely szerint Budapesten él 2 4 44 40 10 63
megyei jogú városban él 2 9 44 34 10 60
városban él 0 10 47 35 8 60
falun él 0 5 56 30 8 60
iskolai végzettség szerint nincs érettségije 1 8 47 35 9 61
érettségizett 2 8 54 31 5 57
diplomás 1 6 43 38 13 64
családja anyagi helyzetét rossznak tartja 1 9 51 31 8 59
átlagosnak tartja 2 7 50 33 8 60
jónak tartja 0 6 44 38 11 64
környezete tisztaságával nincs megelégedve 5 10 46 26 13 58
közepesen elégedett 1 7 56 29 7 58
elégedett 0 7 42 42 9 63
szelektív hulladékgyűjtés legfeljebb egyfélét gyűjt 0 8 52 32 8 60
2-3 félét gyűjt 1 9 52 32 6 59
4-5 félét gyűjt 2 7 45 36 11 62

3. táblázat: Az Önök háztartásában keletkező szemét Ön szerint a környékén lakóknál keletkező szemétnél…? (válaszok százalékban és 0-100-as skálán)

A hulladékgyűjtési szokások mellett egyes tevékenységek kapcsán azok hulladékcsökkentési hatékonyságára is rákérdeztünk. A kérdezettek nyolc lehetőségről mondhatták el, hogy véleményük szerint az mennyire számít hatékony hulladékcsökkentési módszernek. Minden opció esetében elmondható, hogy a kérdezettek legalább nyolcvan százaléka valamilyen mértékben hatékonynak tartja azt, így az egyes módszerek megítélésében csak kisebb különbségeket regisztrálhatunk. A legkisebb támogatottsága azoknak az eljárásoknak volt, amelyek vagy komolyabb invesztíciót kívánnak (közvetlenül a gazdáktól vásárolni élelmiszert), vagy korlátozzák a személyes fogyasztást (csak bevásárlólista alapján vásárolni). Ezzel szemben a szelektív hulladékgyűjtés az átlagos becsült hatékonyság alapján a lista második helyén végzett, csak a növényi hulladék komposztálását ítélték összességében még hatékonyabbnak.

egyáltalán nem hatékony nem hatékony hatékony nagyon hatékony 0-100-as skálán
csak bevásárlólista alapján vásárolni 6 13 44 37 71
közvetlenül a gazdáktól vásárolni élelmiszert 4 12 46 37 72
üdítő és ásványvíz helyett csapvizet inni 4 11 35 50 77
újrahasznosítani a kidobásra ítélt dolgokat 1 7 43 49 80
amit csak lehet, megjavíttatni 1 6 45 48 80
amit csak lehet újrahasználni 0 5 46 48 81
szelektív szemétgyűjtés 2 4 39 55 82
a növényi hulladékot komposztálni 1 4 40 55 83

4. táblázat: Ön mennyire tartja hatékonynak a következő hulladékcsökkentési módszert? (válaszok százalékban és 0-100-as skálán)

A kérdezettek szocio-demográfiai háttere nem befolyásolta lényegesen a válaszokat, csupán annyit fontos megjegyeznünk, hogy akik eleve kevesebb hulladékot próbálnak termelni, vagy azt gondosan kezelni (65 év felettiek, 4-5 féle hulladékot szelektíven gyűjtők), azok jellemzően magasabb osztályzatot adtak több opcióra is, vagyis nyitottabbak, lelkesebbek, ha a hulladékcsökkentés módozatairól van szó. Itt is szerepet kaphat az az összefüggés, amit egy másik kutatás kapcsán korábban már említettünk: könnyebben válhat tudatossá a hulladék kezelésével és termelésével kapcsolatosan, aki hisz ennek hatékonyságában, hisz az erőfeszítés értelmében.

csak bevásárlólista alapján vásárolni közvetlenül a gazdáktól vásárolni élelmiszert üdítő és ásványvíz helyett csapvizet inni újrahasznosítani a kidobásra ítélt dolgokat amit csak lehet, megjavíttatni amit csak lehet újrahasználni szelektív szemétgyűjtés a növényi hulladékot komposztálni
összes megkérdezett   71 72 77 80 80 81 82 83
életkor szerint 18-34 éves 53 68 80 82 79 82 81 81
35-49 éves 73 77 74 76 75 75 77 79
50-64 éves 71 73 72 79 79 78 82 83
65 éves és felette 84 71 81 82 84 85 87 86
lakóhely szerint Budapesten él 69 71 81 80 80 82 80 79
megyei jogú városban él 70 71 74 77 80 80 81 81
városban él 73 73 77 81 82 80 83 84
falun él 69 72 78 80 77 80 83 83
iskolai végzettség szerint nincs érettségije 72 74 78 78 80 78 82 81
érettségizett 68 71 77 81 79 81 82 83
diplomás 73 72 78 80 80 82 82 83
környezete tisztaságával nincs megelégedve 68 64 77 80 79 79 74 80
közepesen elégedett 72 76 77 79 78 80 84 83
elégedett 71 71 78 81 82 82 83 84
szelektív hulladékgyűjtés legfeljebb egyfélét gyűjt 62 64 75 79 77 78 73 80
2-3 félét gyűjt 64 70 76 79 78 80 82 81
4-5 félét gyűjt 79 77 79 81 82 82 86 85

5. táblázat: Ön mennyire tartja hatékonynak a következő hulladékcsökkentési módszert? (válaszok 0-100-as skálán)

A kérdezettek legnagyobb hányada egyértelműen úgy látja, hogy a hulladékprobléma megoldásának legfontosabb módja, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Ezt az opciót jelölte meg első helyen a kérdezettek közel kétharmada, első két helyen pedig 80 százaléka. Ezt követi az újrahasznosítás. A hulladéklerakásnak viszont – még ha adott esetben nem is veszélyezteti a környezetet – alacsony a társadalmi támogatottsága. Az EU által kitűzött cél – azaz a hulladéklerakás visszaszorítása – tehát összhangban áll az ezzel kapcsolatos magyarországi közvélekedéssel.

első helyen említi második helyen említi harmadik helyen említi negyedik helyen említi átlag
Minél kevesebb hulladék keletkezzen 59 21 15 5 1,65
Újrahasznosítás 21 53 21 4 2,09
A környezetet nem veszélyeztető hulladéklerakás 16 17 37 31 2,83
Hulladékégetés, energetikai hasznosítás 7 11 31 51 3,26

6. táblázat: Ön szerint melyik területeken van szükség a legnagyobb fejlesztésre (jogszabályi háttér, források, lakosság tájékoztatása) a hulladékprobléma megoldásához? (válaszok százalékban)

A kérdezetteknek meg kellett nevezni, hogy melyik az a három szereplő – fontossági sorrendben – akiknek a legnagyobb felelősségük van abban, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Legtöbben a lakosságot teszik elsősorban felelőssé, ezt említették első helyen legtöbben, és összességében tízből hét megkérdezett gondolta úgy, hogy a lakosságnak fontos szerepe van a hulladék mennyiségének visszaszorításában. A lakosság mellett a kormány szerepét emelték ki sokan (többnyire első helyen), az összes említés gyakorisága az önkormányzatok esetében is jelentős volt. Meglepő, hogy a vállalatokat – vagyis azokat, akik elsődlegesen előállítják azokat a termékeket, melyekből később a hulladék lesz – csak negyedik helyen említették a kérdezettek, mint a hulladékcsökkentés potenciálisan fontos szereplőjét.

első említés összes említés
lakosságnak 29 72
az ország kormányának 24 50
vállalatoknak (termelők, kereskedők) 16 42
helyi önkormányzatoknak 13 51
magánszemélyeknek 10 27
hulladékgyűjtő vállalat(ok)nak 5 37
médiának 3 15
civil szervezeteknek 1 6

7. táblázat: Ön szerint Kinek van a legnagyobb felelőssége abban, hogy kevesebb hulladék keletkezzen? (válaszok százalékban)

A kérdezettek szocio-demográfiai háttere csak kis mértékben befolyásolta a válaszokat. Az első említések esetében látható, hogy a budapestiek és diplomások másokhoz képest nagyobb szerepet tulajdonítanak a vállalatoknak, a környezetük állapotával elégedettebbek a lakosság szerepét hangsúlyozzák, míg az elégedetlenek a jog eszközével fellépők – kormányzat, önkormányzatok – szerepét tartják másokhoz képest fontosabbnak. Nem meglepő módon a tudatos hulladékkezelők jóval fontosabbnak tartják a lakosság szerepét a hulladék visszaszorításában, mint azok, akik kevesebb típusú hulladékot gyűjtenek szelektíven.

lakosságnak az ország kormányának vállalatoknak (termelők, kereskedők) helyi önkormányzatoknak magánszemélyeknek hulladékgyűjtő vállalat(ok)nak médiának civil szervezeteknek
összes megkérdezett   29 24 16 13 9 5 3 1
életkor szerint 18-34 éves 22 20 19 11 16 6 3 3
35-49 éves 34 30 20 10 2 1 4 0
50-64 éves 33 25 12 14 7 7 3 0
65 éves és felette 30 23 13 16 11 7 1 0
lakóhely szerint Budapesten él 27 28 26 5 8 5 0 0
megyei jogú városban él 33 18 11 14 8 11 5 1
városban él 30 21 16 16 11 2 2 2
falun él 27 28 14 13 11 4 3 0
iskolai végzettség szerint nincs érettségije 31 26 9 15 9 8 3 0
érettségizett 31 19 14 15 10 6 3 1
diplomás 26 28 23 9 9 3 2 0
környezete tisztaságával nincs megelégedve 19 27 11 26 14 3 1 0
közepesen elégedett 33 27 14 10 8 6 1 1
elégedett 30 19 19 11 10 6 5 1
szelektív hulladékgyűjtés legfeljebb egyfélét gyűjt 25 22 12 19 12 6 1 3
2-3 félét gyűjt 26 26 15 13 8 7 4 1
4-5 félét gyűjt 34 23 18 10 9 4 2 0

8. táblázat: Ön szerint Kinek van a legnagyobb felelőssége abban, hogy kevesebb hulladék keletkezzen? (első helyen említi – válaszok százalékban)

A kutatás eredményei alapján egy felemás, de alapvetően pozitív kép rajzolódik ki a hulladékgyűjtéssel és -kezeléssel kapcsolatos attitűdökről Magyarországon. Pozitív, hiszen saját állítása szerint kb. 10-ből 9 felnőtt lakos végez valamilyen hulladékszelekciót, a többség a különböző hulladékcsökkentő eljárások mindegyikét hatékonynak tartja, és magasra értékeli a lakosság felelősségét a keletkező hulladékmennyiségének csökkentésében. Ugyanakkor felemás, hiszen a valóságban feltehetőleg jóval kevesebben gyűjtik ténylegesen tudatosan szisztematikusan elkülönülten a hulladékot, mint ahányan ezt mondják magukról, és a megtermelt hulladék mennyiségét tekintve a válaszadók jelentős része inkább másokat tekint felelősnek, mint saját magát. Az igen magas szelektálási arányban minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy a feltett kérdés nem tett különbséget a szelektálás különböző típusai között. (Nem csak környezettudatosság, hanem pl. egyszerű praktikum is állhat amögött, hogy valaki bizonyos hulladékfajtákat elkülönítve gyűjt). És az is, hogy a környezettudatos magatartás, melyek része a szelektív hulladékgyűjtés is, normaként jelenik meg a társadalomban. A kérdésre adott válaszokat a normának történő megfelelés is befolyásolhatta.

Amikor tehát azt látjuk, hogy a megkérdezettek nagy része felismeri a lakosság felelősségét, akkor a legfontosabb kérdés az, hogy ennek mentén a saját szerep is felvetődik-e, vagy inkább mások felelősségének hangsúlyozásáról van szó. A másik fontos kérdés pedig az, hogy a lakossági felelősség valóban széles körű felismerése mennyiben realizálódik cselekedetekben is. Ennek „legegyszerűbb” módjai is az egyéni szokások megváltoztatását jelentik. A következő lépés pedig a közösségi szintű felelősségvállalás, amely olyan kezdeményezésekben nyilvánulhat meg, mint a hulladekvadasz.hu vagy a jarokelo.hu, ahol lehetőség nyílik a környezetet szennyező, csúfító illegális hulladéklerakások bejelentésére, ami az első lépés ezek felszámolására.

Facebook
© 2020 Forsense 2.0 Kft. | Minden jog fentartva