Pártok ismertsége
A Forsense 2009. októberi közvélemény-kutatásában a magyarországi politikai pártok ismertségét vizsgálta. A „Kérem sorolja fel, hogy Ön milyen magyar politikai pártokat ismer!” kérdésre a megkérdezetteknek mindössze 4 százaléka nem tudott vagy nem akart egyetlen pártot sem említeni. A kérdezettek háromnegyede – hasonlóan az egy évvel korábbi felmérés adataihoz – 3-5 pártot nevezett meg a kérdésre. Egyetlen pártot 2 százalék, hétnél többet csupán a kérdezettek 3 százaléka nevezett meg spontán módon.
A Fideszt összességében többen nevezték meg (93%), mint az MSZP-t (84%), ugyanakkor elsőre a szocialista pártot gyakrabban, az összes megkérdezett 48 százaléka, míg a Fideszt valamivel kevesebben a válaszolók 36 százaléka említette. E tekintetben azonban a két nagy párt közötti különbség jelentősen csökkent egy év alatt, tavaly még kétszer annyian említették első helyen az MSZP-t, mint a Fideszt (57-27%). A „párt” szó említésére tehát a felnőtt lakosság nagyobbik részének elsőként az MSZP jut eszébe, valamivel kevesebben asszociálnak a Fideszre. A szocialista szavazók nagyobb része említette elsőként „saját” pártját (82%), mint a Fidesz választói (50%), míg a bizonytalanoknál 54:28 arányban említették elsőre az MSZP-t illetve a Fideszt.
A kisebb parlamenti pártok említési gyakorisága gyökeresen különbözik a tavaly őszitől, támogatottságuk és politikai súlyuk csökkenésével párhuzamosan az őket megnevezők aránya is visszaesett. 2008 októberében az MDF-et és az SZDSZ-t négyből még hárman említették, jelenleg a liberálisokat a kérdezettek 64, az MDF-et 55 százalék nevezte meg, és ezzel együtt nagyon lecsökkent azok aránya is, akik első vagy második helyen említették e két pártot. Az első két említés alapján az SZDSZ említési gyakorisága közel 10 százalékkal magasabb, mint az MDF-é mind a Fidesz-, mind az MSZP szavazóinál, mind pedig a bizonytalanok csoportjában. A Fidesszel pártszövetségben működő, ezért speciális helyzetben lévő KDNP a tavalyi évhez hasonlóan a kérdezettek harmadának jutott eszébe.
Jól mutatja a Jobbik politikai jelenlétének jelentős erősödését, és a magyar politikai erőtér átalakulását, hogy a párt említési gyakorisága egy év alatt 8-ról 50 százalékra nőtt. A radikális jobboldali párt „választói fejekben” elfoglalt pozíciója már hasonló a parlamentben a rendszerváltás óta jelenlevő, számos ismert politikust adó és tisztséget betöltő pártok súlyához. Az LMP spontán ismertsége az EP választásokon elért viszonylag jó eredmény és a gyakoribb médiaszereplések ellenére is alacsony, kevesebb, mint 10 százalék.
Pártszimpátia
A kérdezettek értékelték azt is, hogy az egyes pártokat mennyire érzik magukhoz közelinek vagy távolinak. A felsorolt tizennégy párt mindegyikét ötfokú skálán osztályozhatták, ahol az 1-es azt jelentette, hogy nagyon távol, az 5-ös pedig azt, hogy nagyon közel áll hozzá az adott párt.
Kilenc párt esetében a megkérdezettek legalább 90 százaléka meg tudta ítélni, mennyire áll hozzá közel vagy távol az adott politikai szervezet. Öt szervezetet alacsony ismertségük miatt ennél jóval kevesebben értékeltek. A kérdezettek közel harmada nevük említése után sem tudta beazonosítani a Centrum Pártot, az MCF Roma Pártot, és az MSZDP-t, 47 százalékuk az LMP-t, 56 százalékuk pedig az Élőláncot.
A válaszolók mintegy negyede egyetlen pártnak adott közepesnél jobb osztályzatot (azaz 4-est, vagy 5-öst), vagyis tekintett magához közelinek egy politikai erőt. A választópolgárok 40 százalékára jellemző a többes pártszimpátia, kettőnél is több pártot elfogadhatónak a kérdezettek 20 százaléka érez.
A politikával és a pártok működésével szembeni elégedetlenséget mutatja, hogy a kérdezettek harmada egyetlen pártot sem érez szimpatikusnak, és az egyértelmű elutasítás (1-es vagy 2-es osztályzat) a 2008 őszihez hasonlóan továbbra is meglehetősen gyakori. A kérdezettek 85 százaléka kettőnél több párt esetében érez nagy távolságot, minden második kérdezett legalább hét politikai szervezetet érez ellenszenvesnek.
Az októberi pártpreferenciáknak megfelelően a Fideszt érzik a legtöbben magukhoz közel állónak, a kérdezettek 40 százaléka adott 4-es vagy 5-ös osztályzatot a pártra, ami nyolc százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Eközben a legnagyobb ellenzéki párt negatív osztályzatainak aránya öt százalékkal kisebb, mint 2008-ban, így a Fidesz indexpontszáma százas skálára konvertált átlagosztályzatok alapján 46-ról 52-re emelkedett. A szocialistákat egy évvel korábban a kérdezettek 47 százaléka érezte „nagyon távolinak”, most ősszel ezek aránya 59 százalékra nőtt. Eközben a kormánypárttal szimpatizálók aránya 23-ról 14 százalékra csökkent, a válaszok átlagából generált index pedig 37-ről 28 pontra esett vissza.
A három kisebb parlamenti párt közül a KDNP-vel rokonszenvezők aránya nőtt (16-ról 21 százalékra), az MDF-et csupán a kérdezettek 6, az SZDSZ-t 4 százalék érzi magához közelállónak. Az osztályzatok 0-100-as skálára transzformálásával is ugyanez a három párt sorrendje: a KDNP – a Fidesz szavazóinak szimpátiája következtében – 37 pontot ér el, az MDF pontszáma 31, az SZDSZ-é 24.
2008 őszéhez képest a Jobbikot értékelni nem tudók aránya 24-ről 8 százalékra csökkent, ugyanakkor a párttal rokonszenvezők aránya 7-ről 19 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan 57-ről 45 százalékra esett vissza a pártot maguktól távolinak érzők aránya. A viszonylag nagy elutasítottság mellett is, a Jobbik rokonszenvindexe összességében 20 pontról 34-re nőtt az elmúlt egy évben.
Az LMP-vel rokonszenvezők aránya 7 százalék, míg a MIÉP-et 6 százalék érzi magához közelinek. A parlamenten kívüli pártok jelentős részére jellemző a nagyfokú elutasítás, a MIÉP-et a kérdezettek 65, a Munkáspártot 64, az FKGP-t 59, az MCF-et 55 százalék érzi magától távolinak. Másik részét pedig sokan nem is ismerik. Így az első csoportba tartozóknak nagyon alacsony, 25 pont alatti a rokonszenvindexe, a kevésbé ismertek között pedig az LMP ért el a Jobbikhoz hasonló indexet (34 pont).
Kettős pártszimpátia
A kérdezettek kevesebb, mint fele tart legalább két pártot szimpatikusnak. A legnépszerűbb „páros” a Fidesz és a KDNP: az összes megkérdezett 19 százalékának szimpatikus egyszerre mind a két párt. Nagyon kevesen vannak, akik a Fidesz és a KDNP közül az egyiket szimpatikusnak tartják, a másikat viszont közömbösnek, vagy ellenszenvesnek érzik (20%), a többi párt esetében jóval jelentősebb azok aránya, akik csak egyik párttal szimpatizálnak, míg egy másikkal közömbösek vagy nem is kedvelik.
A kutatásból kiderül, hogy létezik még egy jelentősnek mondható „kettős” kötődéssel rendelkező csoport: az összes választópolgár 11 százaléka a Fideszt és a Jobbikot egyaránt szimpatikusnak tartja. A Jobbikkal szimpatizálók közel kétharmada a Fideszt is szimpatikusnak tartja, a lényegesen nagyobb Fidesz-szimpatizáns körben pedig 28 százalék a Jobbikot elfogadók aránya. A legnagyobb ellenzéki párttal többé-kevésbé szimpatizálók csoportjának összetettségét mutatja, hogy a radikális jobboldali párt magukhoz közel érzők viszonylag nagy száma mellett, több mint egyharmaduk elutasítja a Jobbikot.
A két radikális jobboldali párt társadalmi bázisának eltérő karakterét mutatja, hogy a MIÉP-pel szimpatizálók 79 százaléka rokonszenvez a Jobbikkal, fordított esetben azonban csak 26 százalék ez az arány, ugyanakkor a Jobbikkal szimpatizálók 43 százaléka negatívan ítéli meg a MIÉP-et.
Az MSZP-t és az SZDSZ-t is egyszerre elfogadók aránya mindössze 3 százalék, ami elsősorban a liberálispárt alacsony szimpatizánsi köréből következik. Csupán a kérdezettek 15 százaléka tartja legalább egyiküket szimpatikusnak.
Végül megvizsgáltuk két, a parlamentbe jutásra esélyes, különböző elveket valló, de a politikai szféra centrumába tartozó pártnak, az MDF-nek és az LMP-nek a két nagy párthoz fűződő kapcsolatát. Az MDF-fel szimpatizálók jobban kedvelik a Fideszt mint a szocialistákat: 52 százalékuk szimpatizál az ellenzéki párttal és csak 30 százalékuk a szocialistákkal. A szocialisták hívei körében azonban többen vannak azok, akik jobban kedvelik az MDF-et, mint a Fidesz rokonszenv táborában (13, illetve 8 százalék), de alapvetőben egyik csoport sem szimpatizál az MDF-fel. A Fideszt szimpatikusnak tartók 56 százaléka tartja ellenszenvesnek az MDF-et, a szocialisták körében is igen magas, 43 százalék ez az arány.
Az LMP-vel szimpatizáló csoport meghatározó része egyik nagy pártot sem kedveli: a Fideszt 41, az MSZP-t 56 százalékuk tartja ellenszenvesnek. A Fidesszel szimpatizálók aránya 24, az MSZP-t 19 százalékuk érzi közel magához. Az ellenszenv kölcsönös: a Fideszt kedvelőknek csupán 4, a szocialistákkal rokonszenvezőknek csak 10 százaléka tartja az LMP-t szimpatikusnak. Az alacsony arányokhoz hozzájárul az is, hogy mindkét nagypárt bázisában nagyon magas, 50 százalékot meghaladó azok aránya, akik nem ismerik, vagy nem tudtak véleményt formálni a pártról.
Három párt szavazótáborának és a bizonytalan szavazói csoport vizsgálata alapján az a nem meglepő eredmény született, hogy a pártbázisok többsége negatívan értékeli kedvenc pártja politikai riválisait. Egyetlen esetben mértünk a közepes átlagosztályzatnak megfelelő, 50-es indexpontnál erősebb eredményt: a Fidesz szavazói 59 pontra értékelték a KDNP-t. A legnagyobb ellenzéki párt szavazói viszonylag magas átlagosztályzatot adtak Jobbik esetében (42 pont), az MSZP pedig ellenszenvesebb számukra, mint az SZDSZ (16, illetve 23 pont). Az MSZP szavazói nem adtak egyetlen pártnak sem zömmel magas osztályzatot, körükben a második leginkább kedvelt párt az LMP (40 pont), őket követi szorosan az MDF, majd az SZDSZ (34 pont). Három párt kapott nagyon rossz osztályzatot a szocialisták híveitől, a Fidesz, a Jobbik, illetve a MIÉP. A bizonytalanok körében is a Fidesz a legnépszerűbb párt, de ebben a választói csoportban érhető tetten legerősebben a politikai kiábrándultság: a legnagyobb ellenzéki pártnak 44 pont is elég volt az „elsőséghez”. A bizonytalanok körében a Fideszt az LMP, a Jobbik és az MDF követi, a többi párt 30 pontnál kevesebbet ért el ebben a csoportban.
A pártokkal rokonszenvezők szocio-demográfiai háttere
A pártpreferenciák különbségei mögött általában nagyon csekély a nem szerepe, a rokonszenvindexek azonban árnyalják ezt a képet. A pártok rokonszenv táborában is közel azonos arányban vannak jelen a nők és férfiak, de ahogy a nagyobb, a különböző társadalmi csoportokat néppártként összefogó politikai erőktől haladunk a kisebb, de karakteresebb pártok felé, látványosan eltolódhatnak az arányok. A Fideszre gyakorlatilag azonos osztályzatokat adtak férfiak és nők, míg a kisebbek esetében a rokonszenvindexek különbségei meghaladhatja az öt pontot is. Feltűnő, hogy a radikális jobboldali pártokkal inkább a férfiak szimpatizálnak: a Jobbik esetében a férfiak 9, a MIÉP kapcsán 6 ponttal magasabb osztályzatot adtak, mint a nők. Ezzel szemben a nők kedvezőbben ítélik meg az MSZP-t (31-25 pont), az MDF-et (32-27) és az LMP-t (37-31).
Településtípus szerinti bontásban már tetten érhetőek a politikai mezőt formázó mélyebb szocio – kulturális és történelmi különbségek, amelyeket természetesen árnyal a pártok jelenlegi erősorrendje. A baloldali pártok elveszítették meghatározó fölényüket a fővárosban: így a kispárttá zsugorodott SZDSZ rokonszenvindexe Budapesten is csak alig magasabb, mint a többi településen. A szocialisták esetében is elbizonytalanodtak a korábbi választási győzelmekhez biztos bázist adó fővárosi szavazók, így a párttal szimpatizálók aránya a különböző településtípusokban nem mutat jelentős eltéréseket. A kisebb pártok közül a korábbi eredményekhez hasonlóan az MDF földrajzi szempontból sem rendelkezik jól megragadható karakterrel, míg az urbánus pártnak nevezhető LMP inkább a fővárosban rokonszenves.
A jobboldali pártok hagyományosan népszerűbbek a falvakban és a kisebb városokban, és a Fidesz esetében ez már azokon az egyébként történelmi okokból inkább baloldalinak nevezhető területeken is igaz, ahol a korábbi választások alkalmával az MSZP jelentős számú támogatóval rendelkezett. A legnagyobb ellenzéki pártot, meghatározó fővárosi térnyerés mellett, a megyei jogú városokban élők osztályozták valamivel kritikusabban.
A radikális jobboldali politikát és plebejus karaktert mutató jobbik elsősorban nem a MIÉP inkább urbánusnak tekinthető bázisán épül, egy területi szempontból szélesebb bázisra támaszkodva vidéken inkább a rendszerváltozás gazdasági hatásaitól, illetve az elmúlt évek válságától leginkább sújtott, hagyományosan nehezebb helyzetben lévő területeken népszerű. A korábbi FKGP-hoz hasonlóan a Jobbik az átlagosnál nagyobb szimpátiára számíthat a községekben.
Az életkor két párt esetében befolyásolja egyértelműen a pártszimpátiát. Az MSZP hagyományos karakterének megfelelően az idősebbek körében népszerűbb: az 55 év felettiek között, a párt rokonszenvindexe 36 pont, és ez az érték az életkor csökkenésével egyre kisebb: a 35-54 évesek között 26, a 35 évesnél fiatalabbak körében 22 pont.
A Jobbik esetében fordított tendencia figyelhető meg, a párt a legfiatalabbak körében a legnépszerűbb (45 pont), a 35-54 évesek indexpontszáma 35, az 55 évesnél idősebbeké csak 25 pont. Az igazsághoz az is hozzátartozik azonban, hogy a Fidesz az idősek körében jóval népszerűbb az MSZP-nél, a fiatal választópolgárok körében pedig több szimpatizánssal rendelkezik a Jobbiknál.
A vallásosság tekintetében fontos törésvonal húzódik a jobboldali és baloldali pártok között: a Fideszt, a KDNP-t és a Jobbik-ot sokkal inkább magukhoz közel állónak érzik az egyház tanításait követők, mint a nem vallásosak. A szocialistákat pedig egyértelműen kedvezőbben ítélik meg a nem hívők (35 pont), mint az egyháziasan vallásosak (20 pont). A kisebb pártok esetében azonban, részben a rendkívül kicsi támogatói körnek köszönhetően, már nem beszélhetünk ilyen erős karakterképző törésvonalról.
Pártok közelsége-távolsága MDS-analízissel és hálózati megközelítéssel
A pártok szavazóbázisainak egymástól mért távolságának együttes vizsgálatát teszi lehetővé az ún. sokdimenziós skálázás (MDS) módszere, melynek segítségével egy koordinátarendszerben ábrázolhatók a pártok, s a távolságok jelzik, hogy mennyire hasonlóan vagy különbözően vélekednek a megkérdezettek az adott politikai formációkról. Minél hasonlóbb két párt válaszolónkénti megítélése – akár pozitív, akár negatív irányban – annál közelebb találhatók egymáshoz az így kapott ábrán.
A fél ével korábbi hasonló vizsgálat óta történtek ugyan elmozdulások a pártok helyzetét mutató többdimenziós térképén, de az alapvető törésvonalak nem változtak. A vízszintes (x) tengelyt nevezhetjük kormányzat-ellenzék tengelynek, a két végpontján a jelenleg egymással szembe helyezkedő két legnagyobb politikai párt a Fidesz és az MSZP áll. Az LMP és a MIÉP értékelése ezen a tengelyen azért lehet hasonló, mert a válaszadók mind a Fidesztől, mind az MSZP-től eltérő módon pontozzák ezeket a pártokat, a két nagy politikai tömbtől ez a két párt van megítélés alapján a legtávolabb. A korábbi ilyen jellegű elemzésekben nem szereplő MCF az SZDSZ-szel hasonló megítélés alá esik ezen tengely mentén, és sokkal inkább az MSZP-hez közel helyezkedik el. Az MDF a korábbi kutatásokhoz hasonlóan továbbra is inkább a kormányoldalhoz köthető, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a Fidesz szimpatizánsainak meghatározó része inkább az MSZP-re és SZDSZ-re adott osztályzatokhoz hasonlóan értékeli a pártot, amit feltehetően az a percepció határoz meg, hogy a kormányoldalhoz látják közelebb Dávid Ibolya pártját.
A másik, függőleges (y) tengelyre leginkább egy mérsékelt-radikális jelző illik. A radikális dimenzió végpontjában a Jobbik és a MIÉP áll, a mérsékelt oldalon pedig a Fidesz az MDF, az MSZP és az LMP. A radikális pártok látványos elkülönülésének az oka az, hogy azoktól a válaszolóktól, akik nem tartoznak közvetlen szimpatizánsi körükhöz nagy valószínűséggel rossz osztályzatokat kaptak. Más szóval: egymással élesen szemben álló választói csoportok is konszenzust találnak akkor, ha a Jobbik vagy a MIÉP elutasításáról van szó. Az elutasítás mögött természetesen más-más motivációk is lehetnek, mint például az MSZP és a Fidesz esetében. Ezzel párhuzamosan az utóbbi két párt pozíciójában a parlamenti pártoktól (így a regnáló politikai elittől) való távolságtartás is kifejeződik. A tengely „mérsékelt” végén található pártokban közös, hogy szimpatizánsaik öndefiníciója esetében, az ellenzéki-kormánypárti megosztottság mellett fontos a radikális politikai erők elutasítása, vagyis nagyszámú olyan támogatóval rendelkeznek, akik a Jobbik, illetve a MIÉP esetében rossz osztályzatokat adtak, miközben a két nagy párthoz illetve a két centrumbeli párthoz relatíve közelebb állnak.
A pártok egymáshoz viszonyított távolsága meghatározható hálózatelemzési módszerek felhasználásával is. Amennyiben a pártok ábrázolásában azok vannak összekötve, amelyek között bizonyos szempontból jelentős pozitív kapcsolat van. A pártok közti vonal annál vastagabb, minél erősebb ez az együtt járás. A pártok csoportokba sorolhatók, aszerint hogy a közöttük lévő kötések alapján mennyire hasonlítanak egymáshoz (az ábrán ezt színek jelölik). A csúcsok nagysága, és a nevek melletti számok a pártok – az elemzés korábbi részében tárgyalt – népszerűségi indexeit mutatják.
Két párt ebből a szempontból történő hasonló megítélése még nem jelenti azt feltétlenül, hogy a két párt mögött hasonló szavazótábor állna. Erre jó példa a Jobbik és a Munkáspárt közötti pozitív korreláció, ami abból adódik, hogy az emberek nagy többsége mind a két pártot elutasítja, ezért sok hasonló (negatív) osztályzatot kapnak és így egymáshoz hasonlítanak hálózati szempontból. A Fidesz-KDNP közelsége nem meglepő, mint ahogy szintén várható eredmény volt a Jobbik és a MIÉP egymáshoz hasonló megítélése. Az FKGP megítélése –hasonlóan az MDS elemzéshez- szintén inkább a radikális Jobbikhoz van közelebb, mint a Fideszhez. Érdekes helyzetben van az Élőlánc, ami központi szereplő ebben a hálózatban. Ez valószínűleg abból adódhat, hogy egy viszonylag alacsony ismertségű pártról van szó, ezért még a pártot ismerők sem igazán tudják hozzákötni egyik pólushoz sem, és nem is adnak egyikhez sem hasonló osztályzatot rá, így egyfajta köztes párt szerepét tölti be a politikai táborok között. Az MDF és SZDSZ nagyon hasonló megítélése alátámasztja a korábbi, a két párt közelségét hangsúlyozó eredményeket.
