» Digitalizáció, okos eszközök, okos városok
Környezet, innováció \\ 2021-02-27
Digitalizáció, okos eszközök, okos városok

 

A Forsense reprezentatív közvéleménykutatásában az internethasználat eszközeit, célját vizsgálta, különös tekintettel két fontos és aktuális területre: a koronavírus-járványnak az internethasználatra gyakorolt hatására, valamint az okos város-megoldásokkal kapcsolatos kompetenciákra és tapasztalatokra.

A digitalizáció a fenntartható fejlődés egyik fontos aspektusa. Az ENSZ tagállamai által 2015-ben megfogalmazott Agenda 2030 Fenntartható Fejlődési Keretrendszer („Transforming our world: The 2030 Agenda for Sustainable Development”) összesen 17 célt és 169 alcélt határozott meg, melyek a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődést, a tartós gazdasági növekedést és a környezet védelemének erősítését szolgálják. Ezen célok között több olyan is van, melyekben közvetlenül, vagy közvetve megjelenik a digitalizáció, az internetes infrastruktúra és az ezekhez köthető humán ismeretek és készségek.

Az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés jelentős növelése explicit célként jelenik meg az agendában. De ide tartozik a digitális készségek átadásának erősítése az oktatásban, mely része az inkluzív, méltányos és minőségi oktatás megteremtésére vonatkozó általános célkitűzésnek, vagy a háztartási- és települési szintű okos technológiák terjesztése is, amely a megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiához való hozzáférés biztosításának általános célkitűzését szolgálja. Természetesen egymással is összefüggésben állnak a fenntarthatóság digitalizációs aspektusai, hiszen az otthoni okos megoldások, az Internet of Things (IoT), vagy a megosztásos gazdaság terjedésének fontos feltétele a felhasználók megfelelő szintű digitális kompetenciája.

A koronavírus-járvány tovább erősítette a digitalizáció jelentőségét, hiszen a home office, vagy a szolgáltatások online igénybevételének terjedéséhez mind infrastrukturális, mint humán téren fontos feltétel a hozzáférhetőség, valamint a használathoz szükséges ismeretek megléte.

A digitális infrastruktúrát és ismereteket a KSH fenntarthatósággal kapcsolatos jelentése is a fenntarthatóság fontos indikátorainak tekinti.[1]

Internethasználat a mindennapokban

A Forsense felmérése szerint a felnőtt magyar lakosság közel háromnegyede okostelefonon használja az internetet, de jelentős a laptopon vagy személyi számítógépen világhálóra csatlakozók aránya is. Ez a három eszköz az, amelyek valamelyikével a kérdezettek több mint fele rendelkezik, tabletje viszont a lakosok alig harmadának van.

 


Az internethasználatot alapvetően befolyásolja az életkor, az iskolai végzettség és az anyagi helyzet. A 35 év alattiak és a jó anyagi helyzetűek átlagosan 2,6 db. olyan eszközt neveztek meg, amin interneteztek, ezzel szemben az érettségivel nem rendelkezők mindössze 1,1-et. Az okostelefon széles körben elterjedtnek számít, csupán az 55 év felettiek körében nem érte el az 50 százalékot azok aránya, akik telefonon interneteznek. A laptop a fiatalok, a fővárosban élők, a felsőfokú végzettségűek és a jó anyagi helyzetűek között népszerű, a személyi számítógép elterjedtsége hasonló mintázatot mutat, azzal a különbséggel, hogy az életkor szempontjából ez inkább a középkorúak kedvelt eszköze.

 

Vizsgáltuk az egyes eszközök leggyakoribb kombinációinak előfordulását is. A kérdezettek 60 százaléka okostelefonon és/vagy laptopon, illetve számítógépen használta az internetet az elmúlt három hónapban. Legtöbben, a kérdezettek közel kétharmada telefonról, valamint laptopról vagy számítógépről is internetezett, 14 százalékuk csak laptopról vagy számítógépről, további 10 százalék pedig csak okostelefonról. A csak telefonról internetezők jellemzően a fiatalabbak, az érettségivel nem rendelkezők és a rossz anyagi helyzetűek közül kerültek ki, a csak laptopról vagy számítógépről világhálóra csatlakozók pedig felülreprezentáltak az 55 év felettiek és rosszabb anyagi helyzetűek körében. Tehát az anyagi helyzet hatása úgy mutatkozik meg, hogy körükben az átlagosnál jóval ritkább a több különböző eszközön történő internetezés.

Azonban a fenti összefüggéstől eltekintve egy csoport kivételével minden esetben igaz, hogy azok vannak abszolút vagy relatív többségben, akik telefonról és laptopról vagy személyi számítógépről is interneteztek. Különösen jelentős a számuk az eleve többféle technikai eszközről internetező fiatalok, és azok körében, akik vélhetően a személyes ügyeik elvégzéséhez okostelefont (is) használnak, munkájukhoz azonban laptopot vagy számítógépet vesznek igénybe (arányuk felülreprezentált a budapestiek, felsőfokú végzettségűek és jó anyagi helyzetűek között). Az egyetlen kivétel a legalacsonyabb iskolai végzettségűek csoportja, akik körében azok vannak legtöbben, akik a három megnevezett eszköz egyikén sem használták az internetet az elmúlt három hónapban.

 

Internetes ügyintézés

Az okos város projektek megvalósulása szempontjából lényeges információ, hogy az emberek mennyire használják ki hivatalos ügyeik intézése céljából az internet nyújtotta lehetőségeket. Felmérésünk tanúsága szerint a kérdezettek kétharmada rendelkezik ügyfélazonosítóval a kormányzati ügyfélkapuhoz. Főleg azok körében elterjedt ez, akik egyébként is többet interneteznek, jelentősebb a digitális tudásuk (55 év alattiak, felsőfokú végzettségűek), továbbá a nagyobb településeken, főként a fővárosban is az átlagtól többen rendelkeznek ügyfélazonosítóval.

 

 

Az elmúlt egy év során a kérdezettek mintegy fele lépett legalább egyszer kapcsolatba vagy intézett hivatalos ügyeket közhivatalokkal, közintézményekkel, önkormányzattal vagy közszolgáltatókkal magáncélból az interneten keresztül. A legtöbben (a kérdezettek 48 százaléka) információt szereztek a közhivatalok, közintézmények honlapjairól, míg a legkevesebben (minden harmadik kérdezett) pedig valamilyen kitöltött űrlapot küldött el elektronikusan. Azokban a csoportokban a jelentősebb az internetes ügyintézést preferálók aránya, melyekben egyébként is az átlagosnál többen interneteznek, másrészt akik rendelkeznek ügyfélazonosítóval, azok körében szintén népszerűbb az ügyintézés ezen formája.

A rendszeresen, naponta internetezők természetesen intenzívebben élnek a világháló nyújtotta lehetőségekkel. Ha csak erre a csoportra, a gyakran internetezőkre koncentrálunk, úgy látható, hogy közöttük valamelyest csökkennek a szocio-demográfiai különbségek, abban az értelemben, hogy például a naponta internetező 55 év felettiek közel olyan arányban használják hivatalos ügyintézésre a világhálót, mint a fiatalabbak. De nem tűnik el minden különbség az ő esetükben sem, hiszen a naponta internetező diplomások, budapestiek, jó anyagi helyzetűek jelentősebb arányban intéznek hivatalos ügyeket interneten, mint a naponta internetező, de érettségivel nem rendelkezők, falun élők, vagy rossz anyagi helyzetűek.

 

 

A Forsense kutatási eredményei összhangban állnak az Európai Bizottság digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatójának (DESI) 2020-as Magyarországról szóló országjelentésében leírtakkal. Eszerint hazánk az európai átlagnak megfelelő ütemben fejlődik a digitalizáció terén, pozícióján kis mértékben javítva jelenleg a 21. helyen áll az uniós rangsorban. A javulás elsődleges oka az internethozzáférés infrastrukturális javulása, ezen a területen 2019-ben még a 16., 2020-ban már a 7. helyen állt az ország.

Az internethasználat „humán oldalát” tekintve már nem ilyen kedvező a helyzet. Legalább alapvető digitális készséggel a 16-74 évesek 49 százaléka rendelkezik, ami 9 százalékkal alacsonyabb az uniós átlagnál. Hasonló az elmaradásunk az alapvetőnél magasabb szintű digitális készségek (Magyarország 26, EU 33 százalék), illetve a legalább alapvető szoftver készségek terén (Magyarország 51, EU 61 százalék).

Az internethasználat Magyarországon lényegében megfelel az uniós átlagnak. A lakosság 80 százaléka használja az internetet hetente legalább egyszer, ami 5 százalékkal magasabb az egy évvel korábbihoz képest, de ugyanennyivel elmarad a 85 százalékos uniós átlagtól. Az internethasználók 86 százaléka látogatja a közösségi oldalakat, ez a legmagasabb arány az Európai Unióban, 84 százalékuk olvas híreket, ami jelentősen meghaladja az uniós átlagot. Jelentősen növekedett a videóhívásokat lebonyolítók, az interneten bankolók és vásárlók aránya is, de utóbbi kettő még így is elmarad az uniós átlagtól.

 

 

Digitális tudás és koronavírus-járvány

A koronavírus-járvány következtében – mindenekelőtt az online munkavégzés, az online oktatás és az internetes vásárlás előtérbe kerülése miatt – felértékelődött a digitális tudás szerepe. A 2020-as DESI jelentésből kiderült, hogy ezen téren (tehát a legalább alapvető digitális készség, az alapvetőnél magasabb szintű digitális készségek, valamint a legalább alapvető szoftver készségek terén) a magyar lakosság tudása elmarad az európai átlagtól.

Ezt részben a Forsense felmérése is alátámasztotta. A kérdezettek 43 százaléka érzi úgy, hogy a mindennapi számítógéphasználatban teljes mértékben kielégítő a digitális tudása. A munkája elvégzése kapcsán viszont már csak minden harmadik kérdezett állította ezt, az online közszolgáltatások használatában pedig már csak 28 százalékuk. Az 1-5 osztályzatokat 0-100-as skálára transzformálva viszont mindhárom esetben meghaladta az indexpontszám a közepes értéket. A rendszeres, intenzív internethasználat alapvetően befolyásolta a kérdezettek értékelését, hiszen a diplomások, a jobb anyagi helyzetűek, de mindenekelőtt a fiatalok lényegesen jobbra értékelték digitális kompetenciájukat. Szembetűnő, hogy az eszközhasználat is összefügg a digitális tudással: akik többféle eszközt használnak, lényegesen jobbra értékelik digitális tudásukat, mint akik csak telefonon, vagy laptopon/számítógépen interneteznek.

 

 

A járvány során a kérdezettek 40 százaléka szerezett személyesen vagy a vele egy háztartásban élő hozzátartozója révén tapasztalatot az online oktatásról, és minden harmadik-negyedik kérdezett számolt be arról, hogy online rendelt házhoz ételt, vagy dolgozott home office-ban, esetleg online megbeszélésen, rendezvényen vett részt. Természetesen a rendszeresen internetező csoportokban jóval magasabb volt az átlaghoz képest azok aránya, akik a járvány során ilyen típusú internetes tevékenységet is végeztek. A 35 év alattiak voltak a leginkább érintettek (46-68 százalékos említés), de a fővárosiak, a diplomások és a jó anyagi helyzetűek körében is 40 százalékot meghaladó említéseket mértünk. Ezzel szemben az 55 év felettiek, de főleg az érettségivel nem rendelkezők alig érezték úgy, hogy a járványhelyzet „átírta” volna az internetezési szokásaikat.

 

 

A kérdezettek negyede említett 5 lehetséges opcióból legalább egy olyat, ami nehezítette számára az internetes kapcsolattartást a járvány során. A legtöbben (jelen esetben a kérdezettek 14 százaléka) az otthoni internetes kapcsolat rossz minőségét említették. Kimagaslóan magas arányban említették ezt a problémát azok, akik csak telefonról használnak internetet. Egyébként is ez a csoport tekinthető digitális tudás szempontjából a „legsérülékenyebbnek”: akik csak telefonról interneteznek – zömük minden bizonnyal nem használja munkavégzésre az internetet – másokhoz képest jóval több problémával szembesülnek. Ahogy korábban már láthattuk, ez a típusú internetes eszközhasználat felülreprezentált az alacsony végzettségű és a rossz anyagi helyzetű csoportok körében.
Az egyes említések mintázatát természetesen döntően határozza meg az általános digitális tudás. A másokhoz képest kevesebbet internetező idősek, alacsony iskolai végzettségűek a rossz minőségű internetkapcsolat mellett az átlagosnál nagyobb arányban említették saját informatikai hiányosságaikat is.

 

 

Okos város

Az „okos város”, mint fogalom, az ezredfordulót megelőzően jelent meg, mint olyan koncepciók összefoglaló megnevezése, amelyek egyszerre foglalkoznak a fenntartható növekedéssel és a településirányítás modernizálásával. Az okos város stratégiákban kezdettől fogva nagy, és idővel egyre több területre kiterjedő szerepe volt a modern infokommunikációs technológiáknak.[2]

Az okos város az Európai Unió 2020 utáni városfejlesztési stratégiájában is fontos helyet kap. Az okos megoldások terjedése egyike a stratégia öt fő célkitűzésének:

 

  • Okosabb (smarter)
  • Zöldebb (greener)
  • Összekapcsolt (connected)
  • Szociális Európa (Social Europe)
  • közelebb hozni Európát a polgárokhoz helyben kifejlesztett beruházási stratégiák kifejlesztésével

 

A kérdőív terminológiájában – az 56/2017. (III. 20.) Korm. rendelet hivatalos meghatározásával megegyezően – az okos város alatt olyan települést vagy település csoportot értettünk, amely természeti és épített környezetét, digitális infrastruktúráját, valamint a területén elérhető szolgáltatások minőségét és gazdasági hatékonyságát korszerű és innovatív információtechnológiák alkalmazásával, fenntartható módon, lakosainak fokozott bevonásával fejleszti.

Az okos várossal kapcsolatos első kérdés arra vonatkozott – még mielőtt a fogalom definícióját megosztottuk volna a kérdezettekkel –, hogy egyáltalán hallottak-e már erről a kifejezésről. A kérdezettek 29 százaléka válaszolt igennel a kérdésre. Az átlagtól nagyobb arányban ismerik a kifejezést a jó anyagi helyzetűek (45 százalék), a diplomások (42 százalék), a férfiak (39 százalék) és a 18-34 évesek (38 százalék). A fogalom ismertsége a digitális tudással is korrelál: akik úgy ítélik meg, hogy maximálisan járatosak a digitális technológiák hétköznapi használatában, azok körében 43 százalék mondta, hogy ismeri a kifejezést. Ezzel szemben az érettségivel nem rendelkezőknek mindössze 12 százaléka hallott már az okos városról, akárcsak a közepesnél gyengébb digitális tudásúaknak.

A következő kérdésblokkban 13 területet soroltunk fel, és mindegyikre vonatkozóan megkérdeztük, hogy a kérdezett ismer-e konkrét okos város megoldásokat saját lakóhelyén. A válaszokat nyilvánvalóan nem csak a kérdezett ismeretei befolyásolják, hanem az a tény is, hogy a lakóhelyén valójában hány ilyen megoldás található.

A kérdezettek 21 százaléka mondta, hogy ismer valamilyen okos város megoldást a lakóhelyén. Azokban a csoportokban volt felülreprezentált arányuk, melyekben az okos város fogalmát is többen ismerték (a felsőfokú végzettségűek mondták a leggyakrabban, hogy ismernek ilyen megoldásokat: a diplomások egyharmada válaszolt a kérdésre igennel, míg az érettségivel nem rendelkezőknek csak 10 százaléka). Az alacsony ismertséggel magyarázható, hogy csak nagyon kevesen tudtak egy-egy területen okos megoldásokat azonosítani. Még a legismertebbnek számító helyi közlekedés esetében is csak 9 százalék volt a helyi okos megoldásokat ismerők aránya.

 

 

Feltehetőleg az okos város megoldások alacsony ismertségével magyarázható az is, hogy a többség ugyan támogatja, hogy a településének önkormányzata lépéseket tegyen okos megoldások helyi megvalósításának érdekében, de a kérdezettek 15 százaléka nem tudott a kérdésre válaszolni. A támogatók aránya magasabb azon csoportokban, akik jártasabbak a digitalizációban (fiatalok, diplomások, jó anyagi helyzetűek), s akik saját magukat is járatosnak tartják ezekben a készségekben. Természetesen azok között a legjelentősebb e fejlesztések támogatottsága, akik egyébként is ismerik a Smart City fogalmát.

 

 

Az okos város koncepciójában kiemelt szerep jut a környezeti fenntarthatóságnak, mint az okos eszközök és megoldások alkalmazása által megvalósítani kívánt egyik fontos célnak. A fenntarthatóság fontosságát mutatja az a terv is, hogy 2020 után az Európai Regionális Fejlesztési Alap 6%-át fogják kifejezetten fenntartható városfejlesztési stratégiákra fordítani.

A magyarországi települések okos stratégiáinak értékelésére a Lechner Tudásközpont által kifejlesztett komplex rendszer egyik alappillére is a fenntarthatóság szempontja. A hat alrendszer a következő:

 

  • Okos mobilitás (Smart Mobility)
  • Okos, élhető környezet (Smart Environment)
  • Okos emberek (Smart People)
  • Okos életkörülmények, életminőség (Smart Living)
  • Okos kormányzás (Smart Governance)
  • Okos, fenntartható gazdaság (Smart Economy)[3]

A fenntarthatóság szempontjából a kutatás fontos tanulsága, hogy a kérdezettek kétharmada teljes mértékben támogatja a lakosság környezettudatosságának fejlesztését a lakóhelyén. Az ezt támogatók aránya pedig kiemelkedő azok körében (92 százalék) akik teljes mértékben támogatják településükön az okos megoldások alkalmazását.

 

 

[1] Központi Statisztikai Hivatal (2019): A fenntartható fejlôdés indikátorai Magyarországon, 2018. KSH: Budapest.

[2] Rab Judit — Szemerey Samu (2018): Az okos város fejlesztési modell módszertani alapjai. Budapest: Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Kft.: 12.

[3] Rab-Szemerey (2018): 35-41.

 

Facebook
© 2021 Forsense 2.0 Kft. | Minden jog fentartva