A Forsense és a Századvég kérdőíves közvéleménykutatást végzett 2008. március 18. és április 1. között, melynek során 1044 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztünk meg CATI módszerrel aktuális politikai, közéleti kérdésekről. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével lettek korrigálva. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb plusz-mínusz 3,1 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezésével kaptunk volna.

Az alábbiakban a felmérés legfontosabb eredményeit ismertetjük, és ahol lehetőség nyílik rá, ott összehasonlítást teszünk korábbi felméréseink eredményeivel is. Az adatok értelmezésénél fontos szem előtt tartani, hogy a vizsgálat döntő részére az előtt került sor, hogy Gyurcsány Ferenc bejelentette Horváth Ágnes leváltását, elindítva ezzel a koalíciós válságot.

1. Közérzet, legfontosabb események

A Forsense márciusi országos közvélemény-kutatásában változatlanul igen alacsony, 27 pontos értéken áll a lakossági általános Közérzet Indexe (KI). A megkérdezettek valamivel több mint kétharmada adott közepesnél rosszabb osztályzatot arra a kérdésre, hogy általában hogyan mennek ma a dolgok az országban, a pozitívan értékelők aránya pedig alig éri el a 3%-ot. A Fidesz szavazóinak 16 pontos értéke valamivel magasabb a február során mért mélypontnál (13 pont), az MSZP szavazóinak 38 pontos átlagértéke ugyanakkor két hónap alatt közel 10 pontos süllyedést mutat. Eszerint a nagyobbik kormánypárt szavazóinak kincstári optimizmusa is fogyóban van, immár a szocialista szavazók többsége is alapvetően negatívan látja az ország helyzetét. A pártválasztásukban bizonytalanok 33 pontos KI-átlagértéke meghaladja a teljes felnőtt lakosság értékét, és változást jelent az elmúlt hónapokhoz képest, hogy immár az MSZP-szavazók értékeléséhez áll közelebb a helyzetmegítélésük. A pártválasztásukat eltitkolók átlagos KI-pontértéke megegyezik a 27 pontos lakossági átlaggal.

A saját jelenlegi életével a megkérdezettek közel fele elégedett is, meg nem is. Akik állást foglalnak valamelyik irányban, azok közt az inkább elégedetlenek vannak többen (31%) szemben az inkább elégedettekkel (23%). Ezt a kérdést is befolyásolja a pártválasztás, hiszen míg az MSZP szavazóinak közel 40%-a vallja magát inkább elégedettnek, addig a fideszesek esetében csak 15% ez az arány.

A kérdezettek kétharmada szerint romlott az ország gazdasági helyzete az elmúlt egy esztendő során, a saját anyagi helyzet tekintetében pedig közel 50%-os a romlást észlelők aránya. A javulásról beszámolók részaránya egyik esetben sem haladja meg a 10%-ot.

Az ország közeljövőjével kapcsolatosan sem a bizakodás a jellemző: többen várnak – további – romlást az elkövetkező egy évben (35%), mint ahányan javulást prognosztizálnak (26%). Hasonló a helyzet az egyéni anyagi helyzetre vonatkozó várakozásokkal kapcsolatosan is: a romlást várók aránya (30%) másfélszerese azokénak, akik javuló anyagi helyzetben bíznak jövőre. A múltra vonatkozó kérdések esetében az MSZP szavazói közül is többen számolnak be romlásról, mint javulásról (bár ez messze elmarad a Fidesz szavazói esetében tapasztalttól), a jövőre nézve viszont a bizakodás sokkal inkább jellemző a szocialista szavazókra, mint bármelyik másik választói csoportra.

A március hónap meglehetősen eseménydús volt közéleti szempontból, s ez visszatükröződik abban is, hogy a megkérdezettek viszonylag nagy, közel 70%-os arányban tudtak válaszolni arra kérdésre, hogy mit tartanak az elmúlt egy hét legfontosabb eseményének. Az említésekben a népszavazás áll az első helyen, de sokan említették március 15-ét, az SZDSZ elnökválasztási botrányát, valamint húsvétot is.

2. Pártválasztás

A népszavazás váratlanul magas részvételi aránya a politikai aktivitás szokásos mutatóiban is erősödést eredményezett. Ha most vasárnap választásokat rendeznének, akkor a megkérdezettek 67%-a saját állítása szerint biztosan elmenne szavazni. Ez az arány 10 százalékponttal magasabb az egy hónappal korábban mértnél. Három százalékponttal emelkedett azok aránya, akik a jelenlegi pártok közül képesek volnának választani, és el is árulják, mely pártra szavaznának (49%). A múlt hónaphoz képest némileg, január óta 6 százalékponttal kevesebben vannak a pártválasztásukban bizonytalanok, ugyanakkor emelkedett a választásukat eltitkolóké (25%, +2 százalékpont).

Egyértelműen nőtt a két nagy párt támogatottsága közti különbség. Az összes megkérdezett 30%-a szavazna most vasárnap a Fideszre (+4 százalékpont), míg az MSZP-re mindössze 12% (-1 százalékpont). A múlt havi MSZP-erősödés tehát csak átmenetinek mutatkozott, ugyanakkor a népszavazás eredménye mozgósító erővel bír a jobboldalon, s a Fidesz megint a támogatottsági sávja felső széléhez került közel.

A két kisebbik – önállónak mondható – parlamenti párt erősorrendje nem mutat változást, az MDF stabilan őrzi harmadik helyét (3%), az SZDSZ-re pedig az összes megkérdezett 2%-a szavazna. Ezek az értékek megegyeznek az egy hónappal korábbiakkal. Az összes többi párt támogatottsága együttesen 2%.

A politikai aktivitás erősödésének újabb jele, hogy a megkérdezettek 41%-a sorolható a biztos szavazó pártválasztó kategóriába. A növekedés egyértelműen a Fidesznek kedvezett, hiszen gyakorlatilag a teljes növekedés a nagyobbik ellenzéki párt táborán csapódott le. Ennek megfelelően februárhoz képest 64-ről 68%-ra nőtt a támogatottsága ezen a bázison, míg az MSZP-é 26-ról 20%-ra csökkent. Az MDF éppen hogy eléri az 5%-os küszöböt, az SZDSZ támogatottsága viszont ebben a körben sem haladja meg a 3%-ot.

3. Politikai attitűdök, preferenciák

A kormány tevékenységének megítélése romlott február óta, így most – januárhoz hasonlóan – a megkérdezettek 66%-a ítéli meg negatívan (+6 százalékpont), míg az ellenzék megítélése javult, s most 50% a negatív véleményt formálók aránya (-7 százalékpont).

A mindkét oldallal elégedetlenek aránya 28% (-3 százalékpont februárhoz képest), míg a csak a kormánnyal elégedetleneké 39% (+8 százalékpont), a csak az ellenzéket elmarasztalóké pedig 22% (+1 százalékpont – a fennmaradó valamivel több mint 10% vagy mindkét esetben pozitívan értékelt (3%), vagy egyik esetben sem tudott értékelést adni). Változást jelent az elmúlt hónapokhoz képest, hogy immár az MSZP szavazói is hasonló arányban elégedetlenek a saját oldalukhoz tartozó politikusok munkájával (16%), mint Fidesz szimpatizánsai (14%).

Az ország felnőtt lakosságát képviselő megkérdezettek 48%-a támogatná a kormány leváltását (+4 százalékpont), 34% pedig a kormány megtartása mellett voksol (+1 százalékpont). A pártválasztásukban bizonytalanok véleménye két hónap alatt drasztikusan megváltozott, s ez jól mutatja a politikai klíma változásának irányát is. Januárban kb. azonos arányú volt mindkét vélemény támogatottsága a bizonytalanok körében, ezzel szemben most 45%-uk támogatja a kormányváltás gondolatát, s csupán 26% szeretné, ha maradna a jelenlegi kormány.

A kormány pozíciójával kapcsolatos közhangulatban is az elmúlt két hónap alatt történt jelentősnek mondható elmozdulás. A megkérdezettek 54%-a (+10 százalékpont január óta) érzi úgy, hogy közvetlen környezetében a kormányváltást kívánók vannak többen, s mindössze 21% szerint annak ellenzői (+3 százalékpont).

Ha öt opció közül választhatják ki a megkérdezettek, hogy az ország jelenlegi gondjaira szerintük mi volna a legjobb megoldás (MSZP vagy Fidesz kormány, a jelenlegi vezetővel (Gyurcsány ill. Orbán) vagy nélküle, s ötödik opcióként pedig egy, a jelenlegi pártoktól független új politikai erő hatalomra kerülése), akkor megint csak jóval kisebb Fidesz-előny mutatkozik, mint a hagyományos pártválasztásos kérdés esetében. Az MSZP számára kedvező két opció együttes támogatottsága 19% (-3 százalékpont az elmúlt hónaphoz viszonyítva), a Fidesz támogatását jelentő két lehetőségé pedig 29% (+7 százalékpont). Ez azt jelenti, hogy egy hónap alatt itt is kinyílt az olló a két párt támogatottsága között, ami főként annak köszönhető, hogy 5 ponttal emelkedett, és újra eléri a 20%-ot azok aránya, akik egy Orbán Viktor vezette Fideszt szeretnének a hatalmon látni. Emellett némileg emelkedett (7-ről 9%-ra) az Orbán nélküli Fideszt támogatók aránya is.

Azonban továbbra is mindkét opciót megelőzi egy nem létező, a jelenlegi pártoktól független harmadik erő, amely 33%-os a támogatottsággal rendelkezik. A „harmadik erő” támogatói a korábbi felmérésekhez hasonlóan továbbra is jóval nagyobb arányban kerülnek ki a Fidesz-szavazók közül (20%), mint az MSZP szavazóiból (10%). Ez részben annak köszönhető, hogy a „felduzzadt” Fidesz-tábor jelentős részben tartalmaz protest-szavazókat, akik nem Orbán Viktor miatt, hanem Gyurcsány Ferenc vagy az MSZP ellenében választanák a Fideszt, míg az MSZP esetében a jelenlegi alacsony érték azt mutatja, hogy valóban csak a leghűségesebbek, leginkább elkötelezettek tartanak mellette, s aki el akart távolodni/pártolni, az már megtette ezt a lépést.

Hat százalékponttal emelkedett a teljes mintán belül azok súlya, akik Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc közül a volt miniszterelnököt tartják többen alkalmasabbnak a kormányfői poszt betöltésére (37%), míg Gyurcsány Ferencet jelenleg 27% tartja alkalmasabbnak – ez az érték már második hónapja változatlan. A pártválasztásukban bizonytalanok körében is fordult a kocka, eddig mintegy 10 százalékponttal nagyobb arányban tartották alkalmasabbnak Gyurcsány Ferencet, jelenleg azonban 24:17 arányban inkább Orbán Viktor a favorit ebben a csoportban is.

A kockázat felől vizsgálva az ellenzék kormányra kerülését illetve a kormány hatalmon maradását, utóbbit többen tartják kockázatosabbnak (39%), mint előbbit (31%), Tavaly júliusban hasonló különbséget mértünk a két opció támogatottsága között.

Mostani felmérésükben szerepelt három olyan kérdés is, melyek egy új lehetséges párt szükségességét és esélyeit vizsgálták. Ezek a kérdések legutóbb tavaly júliusban kaptak helyet kérdőívünkben, s most is hasonló eredményt hoztak: a kérdezettek többsége (60%, +1 százalékpont július óta) szerint kockázatos az ország jövője szempontjából, ha csak két nagy párt van, s kb. ugyanennyien (61%, +3 százalékpont) gondolják úgy, hogy a jelenlegi politikusok nem képesek arra, hogy megoldást találjanak az ország gondjaira. Ezzel együtt jelenleg is valamivel többen vélik úgy, hogy a parlamenti pártoknak nagy a támogatottságuk, ezért egy új pártnak nem volna esélye (47%, -1 százalékpont), mint ahányan esélyesnek is tartanának egy újonnan létrejövő politikai csoportosulást (45%, +3 százalékpont).

4. Népszavazás

A népszavazás után is megfigyelhető ugyanaz a hatásmechanizmus, mint a választások esetén: utólag a ténylegesnél jóval többen emlékeznek úgy, hogy elmentek szavazni. Jelen esetben a megkérdezettek 71%-a nyilatkozott így, ami több mint 20 százalékponttal meghaladja a tényleges részvételi adatot.

A tekintetben nincs eltérés a valódi eredményektől, hogy a három kérdés közel azonos eredményeket mutatott. Ha csak azokat a válaszadókat tekintjük, akik elárulták, miként voksoltak (kérdésenként az összes megkérdezett 62-64%-a), akkor az igenek aránya valamivel elmarad a ténylegestől, 77 és 79% közé becsülhető.

A Fidesz szavazóinak 89%-a állítja, hogy elment szavazni március 9-én, az MSZP-sek körében pedig 56%-os volt a felmérés alapján becsülhető részvétel. A szavazó szocialista szavazók nagy többsége (86-88%-a) saját állítása szerint elutasította a Fidesz kérdéseit, de ezzel az álláspontjával egyedül maradt ez a tábor, hiszen minden más mérhető nagyságú választói almintában az igenek voltak nagy többségben.

Erősen megoszlanak a vélemények, hogy a népszavazás eredménye után milyen változásnak kellene történnie. Mert a változás szükségességével a kérdezettek 82%-a egyetért, de hogy csupán a kormány politikáján kell-e változtatni (36%), vagy meneszteni kellene-e Gyurcsány Ferencet (18%), esetlegesen hogy előre hozott választásokat kell-e kiírni (29%), arról nem azonosak a nézetek.

A népszavazás kapcsán kieső bevételekkel kapcsolatosan eléggé egyértelmű a kérdezettek álláspontja, négyből hárman (74%) úgy vélik, a jelenlegi költségvetésben kell megtalálni ehhez a forrásokat. Az MSZP szavazóinak 60%-a is ezen az állásponton van. Mindössze 9% gondolja úgy, hogy nem kell visszapótolni a kieső bevételeket.

A többség, azaz a megkérdezettek 64%-a úgy gondolja, hogy ennek megoldása a kormány és az ellenzék közös dolga, s csupán nagyon kevesen (4%) vélik úgy, hogy az ellenzéki kezdeményezésre eltörölt bevételeket pótlásáról az ellenzéknek kellene gondoskodnia. A legnagyobb ellenzéki párt szimpatizánsai közel azonos arányban gondolják a pótlást a kormány (46%) illetve a kormány és az ellenzék közös feladatának (53%). Az MSZP szavazóinak 73%-a viszont a közös megoldás mellett van, minden más megoldást kis arányban támogatnak csupán.