A Forsense a Századvéggel közös választáskutatási programjában 2008. február 2. és 11. között végzett közvélemény-kutatásában vizsgálta az egyes politikusok népszerűségét. A legutóbb 2007 októberében végzett hasonló felmérésben tapasztalt legfontosabb eredmények most is megmutatkoznak. A politikusok többségének népszerűségi indexe a 100 pontos skálán nem éri el a közepes szintet jelentő 50 pontot, s a négy hónappal ezelőttihez képest stagnál, illetve valamelyest még csökkent is a vizsgált politikusok átlagos rokonszenvértéke. A politikai elit megítélése összességében tehát továbbra is inkább negatív.
A népszerűséglista utolsó tíz helyéből nyolcat jelenleg is kormánypárti politikusok foglalnak el, az utolsó négy helyből hármon pedig az SZDSZ vezető politikusai, Demszky Gábor, Kóka János és az egészségügyi reformért felelős Horváth Ágnes található. Az egészségügyminiszter-asszony 27 pontos népszerűségével az utolsó előtti helyen álló Kóka Jánostól is 6 ponttal marad el, míg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 36 pontja csak e két politikus megelőzésére volt elegendő. A két legalacsonyabb népszerűségű ellenzéki politikus továbbra is Semjén Zsolt (39 pont) és Mikola István (41 pont).
Hat politikus rokonszenvindexe haladta meg az 50 pontot, közülük az államfőn kívül hárman ellenzékiek (Kósa Lajos, Dávid Ibolya, Varga Mihály), ketten kormánypártiak (Szili Katalin, Fodor Gábor). A felmérés szerint egyértelműen Kósa Lajos a legnépszerűbb az ismert politikusok közül, 7 ponttal előzi meg a második-harmadik helyen álló Szili Katalint és Sólyom Lászlót. A jelenlegi politikusi mezőnyből kiemelkedő népszerűsége mindenekelőtt annak köszönhető, hogy nem csupán saját pártja szavazótáborában az övé 82 ponttal a legelőkelőbb pozíció (bár a 80 pontos Orbán Viktorhoz képest nem szignifikáns az eltérés), hanem egyedüli ellenzéki politikusként az MSZP szavazói is közepesnél magasabbra értékelik (53 pont). Csak összehasonlításként: a második legnépszerűbb ellenzéki 24 ponttal marad el mögötte a szocialista szavazók népszerűségi szavazatai alapján. És legalább ennyire fontos, hogy a pártválasztásokban bizonytalanok listáját is ő vezeti (61 pont), igaz, csak egy ponttal megelőzve Dávid Ibolyát és Szili Katalint.
A politikusok többsége legalább 80%-os ismertséggel rendelkezik. Ez alól csak Pelczné Gáll Ildikó (72%), Juhász Ferenc (77%), Semjén Gábor, Varga Mihály (78-78%) és Kiss Péter (79%) jelent kivételt.
Az októberi értékhez viszonyítva statisztikai értelemben jelentősnek mondható változást a már említett Horváth Ágnes (-4 pont) mellett csak Herényi Károlynál tapasztaltunk (-5 pont), míg nem jelentős növekedésről is csak két politikus esetében beszélhetünk: Kósa Lajos (+3 pont), valamint a mélypontról némiképp elmozduló Gyurcsány Ferenc (+2 pont) esetében. Bár sem a jelenlegi, sem a volt miniszterelnök népszerűsége nem változott szignifikánsan, a kettejük közti különbség csökkenésének mértéke (4 pont) nagy valószínűséggel nem csupán a mintavételből fakadó becslési hiba. Ezt támasztja alá az is, hogy egy másik kérdés, kettejük miniszterelnöki alkalmassága esetében is csökkent a két politikus közti különbség: októberben még 7 százalékponttal többen tartották alkalmasabbnak Orbán Viktort a kormányfői posztra, mint Gyurcsány Ferencet, februári felmérésünkben 4 százalékpontra csökkent ez a különbség.
Érdekes összevetni a korábbi felmérési adatainkkal is a jelenlegi népszerűségi indexet. Az elmúlt egy esztendőben nem történt jelentős változás a politikusokkal kapcsolatos általános rokonszenvben, az elittel szembeni általános elutasítás állandósult. Tavaly év elején – a most is vizsgált politikusok közül – egyedül Kóka János esetében találunk a mostanitól egyértelműen eltérő értéket, bár már az akkori 41 pont is erősen elmaradt a közepestől. Ugyanakkor ha a 2006-os választásokat megelőzően, március közepén végzett felmérés eredményeivel vetjük össze a jelenlegi eredményeket, akkor alig találni olyan politikust, akinek ne csökkent volna legalább 6-8 ponttal az indexértéke. Csak Pokorni Zoltán, Sólyom László, Herényi Károly és Dávid Ibolya esetében mérsékelt a csökkenés (-2-4 pont), az egyetlen emelkedést pedig Kósa Lajos esetében tapasztalhatjuk (+11 pont).
A pártválasztásukban bizonytalanok preferenciái jelentős mértékben eltérnek a teljes népességétől, amiből következtetni lehet e csoport politikai preferenciáira is. A teljes politikusi körre vonatkozó értékeléseik némiképp elmaradnak az összes megkérdezettétől, de nem ez jelenti az igazi különbséget. A bizonytalanok a Fidesz politikusait kivétel nélkül az átlagosnál alacsonyabbra értékelik, míg a kormánypártiakat – Fodor Gábor és Kiss Péter kivételével – annál magasabbra.
A legnagyobb eltérést negatív irányban Orbán Viktor (-10 pont) és Pokorni Zoltán (-9 pont) esetében találni, pozitív irányban pedig Lendvai Ildikó és Demszky Gábor esetében (+7-7 pont). Míg a teljes mintára nézve a tíz legalacsonyabb népszerűségű politikus közül csak kettő volt ellenzéki, addig a bizonytalan pártpreferenciájúak körében mindössze tízből három a nem ellenzéki. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az MSZP-től elfordult szavazók egy jelentős része feltehetőleg a bizonytalanok táborát gazdagítja, s bár a párt kormány politikájával nem azonosulnak, politikusaikkal továbbra is jobban rokonszenveznek, mint az ellenzékiekkel.
A Fidesz- illetve az MSZP-szavazók hasonlóan alacsonyra (átlagosan 26 illetve 27 pontra) értékelik az ellenkező oldal, azaz a kormány illetve a Fidesz-KDNP politikusait. Ezzel szemben a fideszesek jóval jobbra osztályozzák saját politikusaikat (71 pont), mint az MSZP-sek a kormánypártiakat (59 pont). Tehát a legnagyobb ellenzéki párt szimpatizánsai esetében jóval nagyobb a szakadék a saját és a másik oldal politikusainak megítélése között, mint az MSZP szavazói körében.
Ha együttesen vizsgáljuk az összes politikus megítélését, akkor – októberhez hasonlóan – azt tapasztalhatjuk, hogy élesen különválik a kormányoldal és az ellenzék. Az MDF politikusai jelenleg is egyértelműen a kormánypárti politikusok közé sorolódnak, míg Sólyom László az ellenzéki politikusokkal hasonló megítélés alá esik.
