A Forsense 2009. januári közvélemény-kutatásában két kérdés is foglalkozott azzal, hogy mit gondolnak az emberek, milyen kihívásokkal, feladatokkal kell szembenéznie 2009-ben az országnak és a családoknak. Ezeket a kérdéseket az egy évvel ezelőtti közvélemény-kutatásunk során is feltettük, így mód nyílik arra is, hogy összehasonlítsuk, tavalyhoz képest mennyiben számítanak másféle kihívásokra az emberek.

Annak érdekében, hogy ne befolyásoljuk a válaszadókat, nyitott kérdésként tettük fel mindkét kérdést. A kérdezettek három-három választ adhattak, az adatfelvétel után ezeket kategorizáltuk (táblázatunkban a leggyakoribb választípusokat zárójelben adtuk meg). A 2008-as tipizáláshoz képest további két kategóriát kellett létrehozni (gazdasági válság kezelése, illetve energia-ügy, gáz).

Az „Ön szerint mi jelenti a legnagyobb kihívást Magyarország számára 2009-ben?” kérdésre a kutatásban részt vevők 83 százaléka tudott válaszolni, ami jelentősen, 13 százalékkal több, mint tavaly. Ennek legfőbb oka, hogy januárban szinte mindenki számára egyértelművé vált a nemzetközi gazdasági-pénzügyi válság magyarországi hatása, így nagyon sokan említették a kihívások között e válság kezelését. Ezt jelzi az is, hogy a kérdezettek alig 1 százaléka vélte úgy, hogy az ország számára nincsenek kihívások, a válaszmegtagadók aránya is csupán 1 százalék volt.

A táblázatból látható, hogy az ország előtt álló kihívásokat – a politikai és gazdasági helyzet változásával – másképp ítélik meg az emberek 2009 elején, mint tavaly. A gazdaság rendbetételét ugyanúgy a kérdésre válaszolók valamivel több mint harmada említette az idén is, viszont megjelent a kihívások között a gazdasági válság problémája is. Ha e két, gazdasággal kapcsolatos kihívást összevonjuk, úgy azt láthatjuk, hogy a válaszok 61 százaléka foglalkozott valamilyen formában a válsággal. Természetesen a válság következménye az is, hogy 11-ről 27 százalékra emelkedett azok aránya, akik a munkanélküliség kezelését tartják komoly kihívásnak.

Felmérésünkből tehát egyértelműen kiderül, hogy a megkérdezettek szerint Magyarország számára 2009-ben a gazdasági válság kezelése, a gazdaság rendbetétele számít a legnagyobb kihívásnak, míg (a válság köztudatba kerülésével) más szempontok említése jelentősen visszaesett tavalyhoz képest. A gazdasági válság kezelését olyan sokan tartják fontosnak, hogy még az emberek szociális helyzetének javítását, életszínvonalának emelését említők aránya is 5 százalékkal csökkent.

2008 elején az egészségügyi reform és a közelgő népszavazás állt a politika középpontjában. Így tavaly a válaszok közel ötöde érintette az egészségügyet, mára ez 1 százalékra esett vissza. Viszont ki kell emelni azt, hogy gyakorlatilag minden egyéb politikai kérdés is a háttérbe szorult, így a deklarált politikai célok (pl. a kormány megbuktatása), de még az olyan napi politikai csatározásokkal kapcsolatos kihívás is, mint a politikai konfliktusok csökkentése.

A három leggyakoribb kategória említési arányait csoportbontásban is megvizsgáltuk. (A kérdezettek zöme négy kategóriát jelölt meg, ezek közül kettőt – gazdaság rendbetétele, gazdasági válság kezelése – összevontunk.)

A gazdaság rendbetételét, a válság kezelését elsősorban a magas jövedelműek, a legalább érettségivel rendelkezők és a fiatalok tartják az ország előtt álló legnagyobb kihívásnak. Ezekbe a csoportokba tartoznak azok, akik kevésbé tartják elsődlegesnek a munkahelyek megőrzését illetve a szociális helyzetük javítását. Ennek hátterében vélhetően az áll, hogy e csoportok tagjait eddig kevésbé sújtotta közvetlenül a válság, viszont érdekük a válság kezelése, hiszen annak elmélyülése, munkahelyük elvesztése, szociális helyzetük rosszabbodása hosszabb távon őket is érintheti.

A munkahelyek védelmét elsősorban az alacsony jövedelműek, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a városban élők és a 35 év felettiek tartják nagy kihívásnak (az említés gyakorisága meghaladta a 30 százalékot). Azok körében viszont, akiket kevésbé fenyeget a munkanélküliség problémája (magas jövedelműek, legalább érettségizettek, budapestiek, fiatalok) a munkahelyek megóvását kevesebben (20-22 százalék) említették.

A szociális kérdések megoldásával kapcsolatban hasonló tendenciát figyelhetünk, mint a munkahelyek védelme esetében. Az életszínvonal emelését főként az alacsony jövedelműek, a legfeljebb nyolc osztályt végzettek és a budapestiek tartják az ország előtt álló nagy kihívásnak. Nem meglepő, hogy csupán egyetlen csoport volt, a magas jövedelműek, akik az összes megkérdezetthez képest jóval alacsonyabb arányban gondolják nagy kihívásnak az életszínvonal emelését.

A „Személyesen az Ön számára mi jelenti a legnagyobb kihívást 2009-ben?” kérdésre, akárcsak az ország előtt álló kihívások esetében, sokkal többen válaszoltak, mint tavaly. 2008-ban még csak a kérdezettek 64 százaléka nevezett meg legalább egy problémát, amivel szembe kell néznie, 2009 januárjában a válaszolók aránya 74 százalék volt. Az ok itt is ugyanaz: a gazdasági válság miatt sokkal többen féltik egzisztenciájukat, munkahelyüket, mint 2008 januárjában.

A kérdésre a kutatásban részt vevők 13 százaléka nem tudott válaszolni, 11 százalékuk szerint számukra nincsenek ilyen kihívások, a válaszmegtagadók aránya 2 százalék volt.

A válaszok zöme, akárcsak 2008-ban, ezúttal is a megélhetéssel kapcsolatos kihívásokra utal (anyagi helyzet, munkahely). Azonban a tavalyihoz képest arányuk növekedett, ugyanis e két, egzisztenciális problémákkal foglalkozó kihívás a válaszok 79 százalékát adta, míg tavaly még csak 59 százalék volt a két változó együttes értéke.

De nem csak ez jelzi, hogy az embereket egyre jobban foglalkoztatja megélhetésük. Ezt mutatja, hogy az egészség említése közel felére esett vissza (amiben természetesen szerepet játszhat, hogy tavaly az egészségügyi reform miatt ez a kérdés eleve jobban foglalkoztatott mindenkit).

Visszaesett az iskola elvégzésének (vagy nyelvvizsga szerzésének) említése is, és látható, hogy töredékére csökkent azok aránya, akiknek lakás vásárlása, vagy felújítása jelenti a közeljövő problémáját.

A négy leggyakrabban említett kihívást csoportbontásban is megvizsgáltuk.

A kérdezettek jövedelmi helyzete szerint láthatjuk, hogy a legfelső kategóriába tartozók gondolják legkevésbé, hogy szociális helyzetük romlásától kellene tartaniuk, ugyanakkor kimagaslóan ebben a csoportban legmagasabb azok aránya, akik munkahelyük megtartásáért aggódnak. Ezzel épp ellentétes tendenciát láthatunk a középső jövedelmi kategóriába tartozóknál: ők kevésbé tartanak a munkanélküliségtől, ellenben fontosnak tartanák, hogy magasabb életszínvonalon éljenek.

Iskolai végzettség szerint egyértelmű tendenciát látunk: minél magasabb valakinek a végzettsége, annál kevésbé tartja fontosnak, hogy életszínvonalát emelje, viszont annál nagyobb kihívásnak tartja munkahelye megtartását, vagy új állás keresését.

A lakóhely szerint a legfontosabb választóvonalat a kisváros és nagyváros között tapasztaltuk. A budapestiek és a megyei városokban élők kevésbé tartották fontosnak életszínvonaluk emelését, és munkahelyük elvesztésétől is kevésbé tartanak, mint a kisebb városokban és falvakban élők.

A legnagyobb különbségeket – 2008-hoz hasonlóan – ezúttal is a különböző életkori csoportokban mértük. A 35 év alattiak számára a legnagyobb kihívást az iskola elvégzése (27 százalék), és munkahely szerzése, vagy annak megtartása (47 százalék) jelenti, viszont ebben a csoportban csak kevesek gondolnak kihívásként egészségük megőrzésére. Ez elmondható a 35-54 évesekről is, viszont az ő esetükben nagyon fontos szempont anyagi helyzetük javítása. Szintén fontosnak tartják munkahelyük megőrzését, vagy az álláskeresést, de jóval kisebb arányban, mint a 35 év alattiak.

Természetesen az idősek esetében a preferenciák egy másik mintázatával találkozunk. Az 55 évesnél idősebbek körében az említett kihívások kétharmada az anyagi helyzet javítására vonatkozott, és e csoportban már igen magas azok aránya, akik egészségük megőrzését tartják 2009 egyik nagy kihívásának.

A sajtóváltozat innen letölthető.