» Motorizáció és autóhasználati szokások Magyarországon
Gazdaság \\ 2018-10-03
Motorizáció és autóhasználati szokások Magyarországon

 

Több mint hárommillió személygépkocsi fut napjainkban Magyarország útjain, az 1000 főre eső autók számában azonban Európa sereghajtói közé tartozunk, és emellett a magyar autópark tíz éve folyamatosan öregszik. Az autópiac az elmúlt években felpörgött, de ennek fő hajtóereje a használt autók iránti jelentős kereslet.

Miként 2017 elején, úgy 2018 májusában végzett felmérésünk szerint is a kocsihasználat gyakoriságát az életkor és az anyagi helyzet alakítja, a kedvezőbb egzisztenciális helyzetű családokban kétszer annyian használják naponta az autót, mint a rossz anyagi helyzetűekben.

A személygépkocsik száma 1980-ban lépte át az egy, 1991-ben a két, 2007-ben a hárommilliós határt, 2017-ban 3,47 millió személygépkocsi volt forgalomban Magyarországon. Az autók száma 2004-ig bővült dinamikusan, ekkor a növekedés üteme lelassult, sőt 2008-tól csökkent a számuk, majd 2011-től ismét emelkedni kezdett. Az ezredfordulón tapasztalt növekedés, majd az 2008-2011 közötti visszaesés, továbbá a használt autók piacának jelentős bővülésének köszönhetően a személygépkocsik átlagos életkora folyamatosan növekszik, 2007-ben még csak 10,3, 2017-ben már 14,1 év volt.

Európai összehasonlításban a magyarországi autóállomány a 3,5 millió jármű ellenére sem mondható magasnak. 2016-ban a motorizációs ráta – vagyis az ezer főre jutó személygépkocsik száma – hazánkban 338 volt, ami Románia után (261) a legalacsonyabb az Európai Unióban, és messze elmarad az 505 darab/1000 fős uniós átlagtól. E mutatót tekintve 2009-ben Románián kívül még Bulgáriát és Szlovákiát, 1991-ben pedig kilenc mai uniós tagországot is megelőztünk. 2010-óta Szlovákiától is egyre nagyobb mértékben lemaradunk.

 

 

A statisztikák szerint a 2008-as gazdasági válság után 2011-től kezdett nőni az új autók értékesítése. Azonban a növekedés évekig nagyon lassú volt, nem érte el, majd alig haladta meg az évi 50 ezres szintet. 2014-ben viszont már 67 ezer új személygépkocsit helyeztek forgalomba, 2016-ban és 2017-ben pedig 20 ezerrel nőtt az előző évhez képest az eladások száma.

Így 2017-ben már 12 volt az ezer főre eső forgalomba helyezett új autók száma, ami továbbra is elmarad mind a régió átlagától, mind a korábbi magyarországi adatoktól (2003-2008 között 15-21 közé esett az 1000 főre jutó új autók száma). Figyelemreméltó még, hogy a tíz évvel ezelőtti gazdasági válság a régióban Magyarországon kívül csak Romániában hozott mély visszaesést az új autók piacán, másrészt az elmúlt három évben minden szomszédunkra a növekedés volt jellemző e szegmensben.

 

 

Az autópiac fő hajtóerejét még mindig az importált használt autók teszik ki, ezek száma 2011 óta folyamatosan és még mindig dinamikusan nő. Ugyanakkor 2017-ben az új autók bővülése (+19 ezer) jelentősebb volt az előző évhez képest, mint az import használt autóké (+13 ezer), amire az elmúlt évtizedben nem volt példa. Összességében 2017-ben 271 ezer új és importált használt személygépkocsit adtak el Magyarországon, ami a kétszerese a négy évvel ezelőttinek.

 

 

A legfrissebb európai adatok alapján az elmúlt években tapasztalható trend idén felerősödött, 2018 elő nyolc hónapjában jelentősen, (31 százalékkal) nőttek a magyarországi új személygépkocsi eladások, augusztus végéig több mint 95 000 új autót regisztráltak hazánkban. Lemaradásunk ugyanakkor még ilyen dinamika mellett sem csökken, Csehországban közel kétszer, a szintén hasonló méretű Ausztriában vagy Svédországban mintegy két és félszer ennyi új kocsi került forgalomban, lakosságszámra vetítve Szlovákia és Lengyelország is előttünk jár 2018-ban is.

 

 

Felmérésünk szerint a megkérdezettek közel negyede tervezi, hogy három éven belül autót vásárol, erős kisebbségben vannak az új autóban gondolkodók, több mint kétharmaduk használt járművet szeretne venni.

Az autópiac eladási trendjeit makroszinten számos nemzetközi és ország specifikus gazdasági és társadalmi tényező határozza meg, kiemelkedik közülük a helyi vásárlóerő szintje, finanszírozási környezet fejlettsége és az új technológiák integrálásának képessége. Ez Magyarországon sincs másképp, ugyanakkor nálunk már a gépjárművásárlási terveket is elsősorban az anyagi helyzet befolyásolja. Ezzel részben összefüggésben az életkor és az autós közlekedéshez való kötődés az a két tényező, aminek hatása erős. A beszerzésre készülők aránya jelentősebb a 35 év alattiak, a jobb anyagi helyzetűek, illetve azok körében, akik rendszeresen autóval közlekednek. Az új autó vásárlásán gondolkodók aránya természetesen magasabb a jobb anyagi helyzetűek, továbbá a több autóval rendelkezők és a napi szinten 50 kilométernél többet vezetők körében.

 

 

Felmérésünk szerint a felnőtt lakosság mintegy kétharmadának van jogosítványa és a családok háromnegyedében van legalább egy személygépkocsi. 59 százalékuk szokott autót vezetni, negyedük ugyanakkor nem is tervezi, hogy jogosítványt szerezzen. Az autóvezetők mintegy 60 százaléka férfi, ugyanekkora arányban vannak az 50 évesnél fiatalabbak,  háromnegyedük aktív, közel 80 százalékuknak van legalább érettségije.

 

 

Az egyes csoportok belső összetételét tekintve, a nők körében kevesebben vannak az autót vezetni tudók, de többen azok, akiknek van ugyan jogosítványa, mégsem ülnek a volán mögé. Életkor szempontjából a 35 év alattiak között nemcsak a vezetők aránya magas, de azoké is, akiknek nincs jogosítványuk, de tervezik, hogy megszerzik. A 35-49 éves korosztályban a legmagasabb a jogosítvánnyal rendelkezők aránya, 50 éves kor felett pedig egyre alacsonyabb. Az autó tulajdonlása, fenntartása jelentős anyagi invesztíciókat kíván, ezzel is magyarázható, hogy a diplomások és jobb anyagi helyzetűek között magasabb a jogosítvánnyal rendelkezők aránya. Ez az adat egyúttal a vezetés életkori sajátosságaira is utal (hiszen az idősebbek között magasabb a kevésbé iskolázottak és rossz anyagi helyzetűek aránya).

Végül a jogosítványszerzést és autóvezetést befolyásolja a lakóhely térszerkezete és az hogy a településen van-e tömegközlekedés. A nagyobb városokban hiába magasabb a lakosok iskolázottsága, és élnek általában kedvezőbb anyagi helyzetben az emberek, ez nem emeli azok számát, akik rendszeresen vezetnek. A fővárosban, de valamelyest a megyei jogú városokban is összességében alacsonyabb az autót rendszeresen használók aránya, mint a kisebb településeken, ami mögött egyértelműen az áll, hogy a nagyobb településeken a gyaloglás, a kerékpár és a tömegközlekedés sokak számára nyújt a napi ügyek intézéséhez, munkába járáshoz, megfelelő közlekedési alternatívát.

 

 

A kérdezettek 74 százaléka mondta, hogy legalább egy autó van tágabb családi körében. Több autóval elsősorban a jómódúak rendelkeznek, de az átlagost meghaladó az autótulajdonosok aránya a 35 év alattiak (jellemzően olyan családokról van szó, ahol vagy mindkét szülőnek, vagy a gyereküknek is van autója) és a diplomások között is. Ha csupán arra fókuszálunk, hogy van-e a családban legalább egy autó, lényegében ugyanazokat a sajátosságokat láthatjuk, mint a jogosítvánnyal rendelkezők esetében: felülreprezentált az autótulajdonosok aránya a férfiak, 65 évesnél fiatalabbak, a diplomások, a jobb anyagi helyzetűek és a falun vagy városban élők körében.

 

 

Az autó hiánya több tényezőre is visszavezethető, a kérdezettek legnagyobb hányada azt a kézenfekvő választ jelölte meg, hogy nincs jogosítványa. A rosszabb anyagi helyzetűek körében természetesen nyomós indok a források hiánya (40 százalék), az idősebbek esetében pedig a rossz egészségügyi állapotát. Ami ennél érdekesebb és talán az autó tulajdonlásával kapcsolatos új paradigma megjelenése lehet, hogy a 35 év alattiak, az aktívak, a diplomások és a fővárosiak körében felülreprezentáltak azok, akiknek azért nincs autója, mert úgy érzik, hogy nincs rá szüksége.

 

 

Az autóval rendelkező családokban élők 40 százaléka mondta, hogy náluk a járművet csak egy ember használja, 37 százalékuk esetében ketten, 13 százalékuknál hárman és 9 százalékuknál többen is használják  azt.

Az autótulajdonosok valamivel több mint fele naponta használja a személygépkocsiját, harmaduk pedig hetente többször. A kocsihasználat gyakoriságára az életkor és az anyagi helyzet hat legerősebben. A kedvezőbb egzisztenciális helyzetű családokban másfélszer annyian használják naponta az autót, mint a rosszabb anyagi helyzetűek között, és természetesen a nyugdíjasok lényegesen ritkábban ülnek autóba, mint az aktívak.

 

 

Az összes megkérdezett 22 százaléka sosem ül autóba, e csoport főként a 65 év felettiek körében felülreprezentált. A legtöbben a munkahelyükre mennek autóval és természetesen a településméret csökkenésével párhuzamosan nő azok aránya, akik autóval járnak dolgozni. A rendszeres autóhasználat másik gyakori oka, hogy sokan így járnak bevásárolni, különösen az idősebbekre jellemző, hogy ez a közúti közlekedés elsődleges célja.

A fővárosban élők és a 65 év felettiek tekinthetők a leginkább atipikus autóhasználónak. Egyrészt e két csoportban a legmagasabb az autót sosem használók aránya. Másrészt, míg más csoportokban jelentős az autót elsősorban munkába járásra használók aránya, a budapestiek másokhoz képest nagyobb része ül autóba elsősorban szabadidős program miatt, míg az időseknél a bevásárlás mellett az orvoslátogatás jelenik meg gyakori célként.

 

 

Az autóval közlekedők legnagyobb hányada, 36 százaléka, átlagosan 10 kilométernél kevesebbet megy kocsival naponta. Az átlagostól többet vezetnek az aktív korban lévők, a jobb anyagi helyzetűek, és akik elsősorban munkába járásra használják a személygépkocsit.

 

 

Az autóval közlekedők negyede legfeljebb 10 ezer, további harmada 10-20 ezer forintot költ havonta üzemanyagra, a válaszok átlaga meghaladja a 20 ezer forintot, figyelemreméltó, hogy a kérdezettek ötöde nem tudta megmondani, mennyit költ havonta benzinre, gázolajra. A fogyasztás ebben az esetben is az anyagi helyzettel és az életmóddal függ össze. Ahogy a jobbmódúak több kilométert vezetnek, így értelemszerűen többet is költenek, míg az autót elsősorban bevásárláshoz vagy orvoslátogatáshoz rendszertelenül használó nyugdíjasok kevesebbet adnak ki üzemanyagra.

 

 

Az üzemanyagot a kérdezettek fele drágának, további egyharmada nagyon drágának gondolja. A válaszokat nem befolyásolja, hogy a kérdezett családjában van-e autó, vagy, hogy szokott-e vezetni (s egyúttal tankolni), vagyis jellemző, hogy akiknek nincs autója, ugyanúgy drágának tartja a benzint, gázolajat, mint azok, akik rendszeresen fizetnek a benzinkútnál. Az üzemanyagok árának értékelését az sem befolyásolja számottevően, hogy valaki mennyit költ rá havonta, a nagyfogyasztók körében még kevesebben is vannak, akik nagyon drágának tartják a benzint, azokhoz képest, mint akik kevesebbet autóznak. A lényeges törésvonalat természetesen az anyagi helyzet jelenti: akik rosszabb egzisztenciális körülmények között élnek, nagyobb arányban értékelik drágának az üzemagyagot, mint a jobb anyagi helyzetűek. Tavalyi felmérésünkhöz képest a kérdezettek most kritikusabban ítélték meg a benzin árát, a válaszok 0-100-as skálára konvertált értéke átlagosan 6 ponttal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A benzin és gázolaj ára azonban mindkét felmérésünk idején azonos volt. A különbség minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy újabb felmérésünk idején hétről hétre növekedett a benzin és gázolaj ára, a folyamatos drágulás miatt így az árat a kérdezettek relatíve magasabbnak érezhették, mint a 2017-es kutatás idején.

 

 

Facebook
© 2018 Forsense 2.0 Kft. | Minden jog fentartva