Gazdaság \\ 2017-04-07
Közvéleménykutatás az autóhasználati szokásokról

Több mint hárommillió személygépkocsi fut napjainkban Magyarország útjain, az 1000 főre eső autók számában azonban Európa sereghajtói közé tartozunk, és emellett a magyar autópark tíz éve folyamatosan öregszik.

 

Ugyan az új autók piaca 2013 óta évről évre jelentősen növekszik, még így is jóval kevesebb új személygépkocsit vásárolunk, mint az osztrákok, vagy a csehek. 2017 elején végzett felmérésünk szerint a kocsihasználat gyakoriságát az életkor és az anyagi helyzet alakítja, a kedvezőbb egzisztenciális helyzetű családokban kétszer annyian használják naponta az autót, mint a rossz anyagi helyzetűek között. A kérdezettek ötöde elsősorban munkába járásra használja az autót, közel ennyien mondták (főként a jobb anyagi helyzetűek, az idősebbek és a fővárosban élők), hogy leginkább bevásárolni mennek gépkocsival.

 

A KSH adatai szerint a személygépkocsik száma 1980-ban lépte át az egy, 1991-ben a két, 2007-ben a hárommilliós határt, 2015-ben 3,2 millió személygépkocsi volt forgalomban Magyarországon. Az autók száma 2004-ig bővült dinamikusan, ekkor a növekedés üteme lelassult, sőt 2008-tól csökkent a számuk, majd 2011-től ismét emelkedni kezdett. Az ezredfordulón tapasztalt növekedés, majd az 2008-2011 közötti visszaesés eredményeképp a személygépkocsik átlagos életkora 2007-ben volt a legalacsonyabb (10,3 év), azóta növekszik, jelenleg 13,7 év.

 

Európai összehasonlításban a magyarországi autóállomány a 3,2 millió jármű ellenére sem mondható magasnak. 2014-ben a motorizációs ráta – vagyis az ezer főre jutó személygépkocsik száma – hazánkban 315 volt, ami Románia után (246) a legalacsonyabb az Európai Unióban, és messze elmarad a 498 darab/1000 fős uniós átlagtól. A lemaradásunk történelminek mondható, bár 2006-ban Románián kívül még Bulgáriát és Szlovákiát, 1991-ben pedig kilenc mai uniós tagországot is megelőztünk.

 

A statisztikák szerint a 2008-as gazdasági válság után 2011-től kezdett nőni az új autók értékesítése és ez a növekedés évekig nagyon lassú volt, nem érte el, majd alig haladta meg az évi 50 000-es szintet. Az új személygépkocsik forgalomba helyezési rátája 2014-től emelkedik látványosabban, 2016-ban már meghaladta a 95 ezret. Ezzel a számmal persze még mindig jelentős lemaradásban vagyunk a régió országai között: Csehországban 260 000 új autó talált gazdára az elmúlt évben, de a fele akkora piaccal bíró Szlovákia eladásait is csak tavaly sikerült először túllépni. Északi szomszédunknál 2009-től 2016-ig mintegy 580 000 új személykocsi került forgalomba, Magyarországon épp hogy 500 000, miközben a hozzánk hasonló népességű Csehországban másfél millió.

A lassú gyarapodás hátterében éveken keresztül kedvezőtlen folyamatokat láthatunk, 2015-ig évről-évről növekedett a használt autók aránya. 2016-ban az új gépjárművek regisztrációjának 25 százalékos „meglódulásával”, 96555 új autó forgalomba helyezésével ez a folyamat megtörni látszik, de még ma is a regisztrált járműveknek  közel  60 százaléka, érkezik Magyarországra külföldi tulajdonostól.

 

Felmérésünk eredményei összhangban vannak a statisztikai adatokkal: a megkérdezettek mintegy harmada tervezi, hogy három éven belül autót vásárol, 22 százaléka pedig használt járművet akar venni, vagyis a potenciális autóvásárlók kétharmada eleve használt kocsiban gondolkodik.

 

A gépjárműsárlási terveket főként az anyagi helyzet, az életkor és az autós közlekedéshez való kötődés erőssége határozza meg. A beszerzésre készülők aránya jelentősebb az 50 évesnél fiatalabbak, a jobb anyagi helyzetűek, illetve azok körében, akik rendszeresen autóval közlekednek. Az új autó vásárlásán gondolkodók aránya természetesen magasabb a jobb anyagi helyzetűek, a több autóval rendelkezők és a napi szinten 50 kilométernél többet vezetők körében.

 

 

A felmérés szerint az autóvásárlást fontolgatók 43 százaléka egy és hárommillió forint közötti összeget szán a célra – függetlenül attól, hogy vadonatúj vagy használt járműről van-e szó. A kifejezetten használtautóban gondolkodók közel fele egymillió forintnál kisebb költséggel kalkulál. Azok pedig, akik maguk szeretnék lehántani a gyári védőborítást az üléshuzatról természetesen nagyobb kiadásban gondolkodnak, 3-6 millió forintot tervezett be egy új autóra a vásárlók 33 százaléka.

 

A Forsense felmérése szerint a felnőtt lakosság mintegy 60 százalékának van jogosítványa és a családok több mint kétharmadában van legalább egy személygépkocsi. Minden második kérdezett rendszeresen szokott autót vezetni, harmaduk ugyanakkor nem is tervezi, hogy jogosítványt szerezzen.

 

A nők körében kevesebben vannak az autót vezetni tudók, de többen azok, akiknek van ugyan jogosítványa, mégsem ülnek a volán mögé. Életkor szempontjából a 35-49 és 50-64 éves korosztályban a legmagasabb a gépkocsivezetők aránya. A 35 év alattiak kevesebben vezetnek autót, de itt, más csoportokhoz képest kiemelkedő azok aránya, akik a jövőben jogosítványt akarnak szerezni. A 65 év feletti korosztály a legpasszívabb, több mint felük nem tud és nem is akar megtanulni vezetni. Az autó tulajdonlása, vezetése jelentős anyagi invesztíciókat kíván, ezzel is magyarázható, hogy a diplomások és jobb anyagi helyzetűek között magasabb a jogosítvánnyal rendelkezők aránya. Ez az adat egyúttal a vezetés életkori sajátosságaira is utal (hiszen az idősebbek között magasabb a kevésbé iskolázottak és rossz anyagi helyzetűek aránya).

 

A felmérés adatainak területi bontása jelentősen árnyalja az autóhasználat szocio-demográfiai sajátosságairól alkotott képet. Az eredmények azt mutatják, hogy a jogosítványszerzést befolyásolja, hogy a településen van-e tömegközlekedés. A nagyobb városokban hiába magasabb a lakosok iskolázottsága, és élnek kedvezőbb anyagi helyzetben (mint láttuk, e csoportokban magasabb az autóvezetők aránya), mégis a fővárosban és a megyei jogú városokban összességében alacsonyabb a jogosítvánnyal rendelkezők aránya, mint a kisebb településeken. Adataink szerint a választóvonal a kis- és nagyvárosok között húzódik, ami arra utal, hogy a nagyobb településeken a tömegközlekedés sokak számára nyújt közlekedési alternatívát (erre utal az is, hogy a fővárosi, 35-54 éves korcsoportban jelentős a jogosítvánnyal rendelkező, de nem vezetők aránya)

A kérdezettek 69 százaléka mondta, hogy legalább egy autó van a családjában. Több autóval elsősorban a jómódúak rendelkeznek, de az átlagost meghaladó az autótulajdonosok aránya a fiatalok (jellemzően olyan családokról van szó, ahol vagy mindkét szülőnek, vagy a gyereküknek is van autója) és a diplomások között is. Ha csupán arra fókuszálunk, hogy van-e a családban legalább egy autó, lényegében ugyanazokat a sajátosságokat láthatjuk, mint a jogosítvánnyal rendelkezők esetében: felülreprezentált az autótulajdonosok aránya a férfiak, 65 évesnél fiatalabbak, a diplomások, a jobb anyagi helyzetűek és a falun vagy városban élők körében.

Az autó hiánya elsősorban az anyagi helyzettel magyarázható, a gépkocsival nem rendelkezők 43 százaléka ezt jelölte meg legfontosabb indokként, természetesen ez főként az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők körében merült fel nyomós indokként. Minden negyedik, autóval nem rendelkező kérdezett mondta azt, hogy nincs rá szüksége, e csoportba főként a fiatalok, a tömegközlekedést igénybe vevő fővárosiak és azok tartoznak, akik anyagi helyzetük alapján egyébként inkább megengedhetnék maguknak az autóvásárlást. Ugyanezen csoportokban említették az átlagosnál nagyobb arányban az egészségügyi okot, ami azonban elsősorban a nyugdíjasok körében jelent meg legerősebb indokként.

Azoknak, akiknek a családjában van autó, 39 százaléka mondta, hogy ketten használják a járművet, egyharmaduk esetében egy, 15 százalékuknál három, 12 százaléknál pedig négy vagy több ember is szokta használni. A kérdezettek több mint kétharmada maga is használja a családi járművet, felének a házastársa, élettársa, egynegyedének a gyereke, egyötödének a szülei, 5 százalékának pedig más rokona.

 

Az autótulajdonosok közel fele naponta használja a személygépkocsit, harmaduk pedig hetente többször. A kocsihasználat gyakoriságát az életkor és az anyagi helyzet alakítja, a kedvezőbb egzisztenciális helyzetű családokban kétszer annyian használják naponta az autót, mint a gyengébb anyagi helyzetűek között, és természetesen a nyugdíjasok lényegesen ritkábban ülnek autóba, mint az aktívak.

Az összes megkérdezett negyede sosem ül autóba, e csoport főként az idősebb korosztályban felülreprezentált. A legtöbben a munkahelyükre mennek autóval, az aktívak mellett a férfiak és a diplomások körében említették ezt az átlagnál többen. Szintén megközelítőleg minden ötödik kérdezett mondta, hogy leggyakrabban bevásárolni jár autóval, erre elsősorban a jobb anyagi helyzetűek, az idősebbek és a fővárosban élők használják a személygépkocsit.

 

A fővárosban élők és az idősek tekinthetők a leginkább atipikus autóhasználónak. E körben a legmagasabb az autót sosem használók aránya (a budapestiek egy része tömegközlekedést használ, az idősek pedig eleve kevesebbet közlekednek). Másrészt, míg más csoportokban jelentős a munkába járók és rokonlátogatók aránya, a budapestiek másokhoz képest nagyobb része ül autóba elsősorban bevásárlás céljából, vagy szabadidős program miatt, míg az időseknél a bevásárlás mellett az orvoslátogatás jelenik meg gyakori célként.

Az autóval közlekedők közel fele 10 kilométernél kevesebbet, harmaduk 10-20, ötödük 20-50 kilométert megy átlagosan kocsival naponta. Az életkor és az anyagi helyzet ebben az esetben is meghatározó, így mind a 65 év felettiekről, mind a rossz anyagi körülmények között élőkről elmondható, hogy másokhoz képest nem csak ritkábban ülnek kocsiba, de kevesebb kilométert is tesznek meg.

Az autóval közlekedők egyharmada legfeljebb 10 ezer, további harmada 10-20 ezer forintot költ havonta üzemanyagra, a válaszok átlaga megközelítette a 20 ezer forintot. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy minden ötödik autóval közlekedő nem tudta megmondani, mennyit költ havonta. (Érdekes, hogy akik vezetnek autót, azok körében még nagyobb a bizonytalanság, miközben akik csak utaznak a családi autón, de sosem vezetik, nagyobb arányban vállalkoztak becslésre.

 

A benzinfogyasztás mindenekelőtt az anyagi helyzettel függ össze. Ahogy a jobbmódúak több kilométert vezetnek, így értelemszerűen többet is költenek, míg az autót elsősorban bevásárláshoz vagy orvoslátogatáshoz rendszertelenül használó nyugdíjasok kevesebbet adnak ki üzemanyagra.

A benzint a kérdezettek fele drágának, további egyharmada nagyon drágának gondolja. A válaszokat nem befolyásolja, hogy a kérdezett családjában van-e autó, vagy, hogy szokott-e vezetni (s egyúttal tankolni), vagyis akiknek nincs autója, ugyanúgy drágának tartják a benzint, mint azok, akik rendszeresen fizetnek a benzinkútnál. Az üzemanyagok árának értékelését az sem befolyásolja számottevően, hogy valaki mennyit költ rá havonta, a nagyfogyasztók körében csak csekély mértékben vannak többen, akik nagyon drágának tartják a benzint, azokhoz képest, mint akik kevesebbet autóznak. A lényeges törésvonalat az anyagi helyzet jelenti: akik rosszabb egzisztenciális körülmények között élnek, nagyobb arányban gondolják drágának az üzemagyagot, mint a jobb anyagi helyzetűek.

Facebook
© 2024 Forsense 2.0 Kft. | Minden jog fentartva