» A vízminőségről és vízdíjról alkotott lakossági vélemények
Társadalom \\ 2016-12-14
A vízminőségről és vízdíjról alkotott lakossági vélemények

A magyar lakosság alapvetően elégedett a vezetékes víz minőségével, és a kérdezettek többsége a víz árát is elfogadhatónak tartja, vagy legalábbis nem gondolja túl drágának. Ugyanakkor, mivel a víz könnyen és nagy biztonsággal elérhető szolgáltatás, nincs a gondolkodás középpontjában a fogyasztott mennyiség, sőt, csupán a kérdezettek 13 százaléka tudta megmondani, hogy mennyibe kerül egy liter vezetékes víz.

 

A Forsense Intézet 2016 októberében vízzel kapcsolatos attitűdökről, problémákról készített véleménykutatásából kiderült, hogy a magyar lakosság meghatározó része elégedett az ivóvíz szolgáltatással. A lakóhelyen használt és fogyasztott ivóvíz esetében a válaszolók kétharmada négyesre vagy ötösre osztályozta a víz minőségét, így összességében a 0-100-as skálán 69-es indexpontszámot kapott a magyarországi vezetékes ivóvíz minősége.

 

 

A vezetékes víz minőségértékelését befolyásoló tényezők közül gyengébb a „klasszikus” demográfiai változók szerepe, illetve azok hátterében erősebben hatnak más, az általános fogyasztási szokásokkal, az általános elégedettséggel kapcsolatos tényezők. Lényeges hatás, hogy a szegényebbek, alacsonyabb iskolai végzettségűek, és akik szerint rosszul mennek a dolgok az országban, életük több területét is negatívan ítélik meg, vagyis erősen szubjektív, másodlagos okai is lehetnek, hogy a szolgáltatott víz minőségét (is) rosszabbnak vélik.

 

Az elemzés során a válaszok eloszlását több szocio-demográfiai változó mentén is megvizsgáljuk. A víztudatosság szerint alkotott csoportok – közömbös, normakövető, tudatos, szkeptikus – részletes bemutatásáról itt olvashat.
A legszorosabb összefüggés a vízminőség értékelése és a csapvíz fogyasztási szokások között látható. Vagyis akik jellemzően nem szoktak csapvizet inni, sokkal rosszabbra értékelik annak minőségét (0-100-as skálán 61 pont), mint akik rendszeresen isznak vizet (75 pont). Azonban hangsúlyoznunk kell – érzékeltetve az ivóvízzel kapcsolatos vélemények közötti kicsi különbségeket –, hogy azok, akik nem szoktak csapvizet inni, ugyan szignifikánsan rosszabbra értékelik a csapvíz minőségét, de még így is több pozitív, mint negatív osztályzatot adtak.
A lakosság kiváló minőségű ivóvíz iránti elvárásával magyarázható, hogy bár a csapvíz minőségével inkább elégedettek, összességében a kérdezettek 86 százaléka mondta, hogy nagyon fontosnak vagy fontosnak tartja a rendszeres tájékoztatást. A válaszok 0-100-as skálára transzformált értéke ennek megfelelően nagyon magas, 83 pont lett.

Természetesen a mintaátlagtól is magasabb a tájékoztatást elvárók aránya azokban a csoportokban, amelyeknek tagjai kevésbé tartják jónak a vezetékes víz minőségét. Így az alacsonyabb társadalmi státuszúak körében még jelentősebb elvárás mutatkozik a rendszeres tájékoztatás iránt.
A vizsgálat eredménye szerint a magyar lakosság alapvetően bízik a vezetékes vízszolgáltatójában. A megkérdezettek csupán 7 százaléka adott közepesnél rosszabb osztályzatot, kétharmaduk négyesre vagy ötösre értékelte szolgáltatóját, így a szolgáltatók bizalmi indexe magas, 73 pont lett. A válaszok összefüggenek az általános elégedettséggel, hiszen kedvezőtlenebb osztályzatokat adtak a rosszabb anyagi helyzetűek, az ország állapotával elégedetlenek, és a fiatalok. A legjelentősebb választóvonalat azonban a vízminőséggel való elégedettség jelenti: akik elégedettek a vízminőséggel, azok körében a szolgáltatók bizalmi indexe 81 pont, a víz minőségére panaszkodók között azonban csak 49 pont.

A pénztárcákat érintő víz- és csatornadíj esetében kevésbé elégedett a magyar lakosság, igaz, hogy a relatív többség véleményét kifejező, leggyakoribb értékelés közepes elégedettségre utal. Ugyanakkor a felmérés alapján kevesen vannak azok – a kérdezettek 9-9 százaléka –, akik nagyon elégedettek, vagy nagyon elégedetlenek. Az osztályzatok átlagának 0-100-as skálára alakított értéke így a közepesnek megfelelő (nem túl olcsó, de nem is drága) 53 pont lett.

Igazán jelentős eltéréseket ebben a kérdésben sem találtunk az egyes szocio-demográfiai csoportok között. A rosszabb anyagi helyzetűek természetesen sokkal rosszabb értékelést adtak a vízdíjra, ahogy azok is, akik szerint rosszul mennek a dolgok az országban. E csoportokban az elégedettek és elégedetlenek aránya lényegében megegyezik, osztályzataik indexpontszáma a közepesnek megfelelő 50-es, vagy az alatti. Ezzel szemben az átlagosnál jobban élők osztályzatainak indexpontszáma meghaladja a 60-at, az elégedettek aránya pedig négyszerese az elégedetlenekének.
Az információhiánnyal magyarázható, hogy a kérdezettek nem tudják elhelyezni Magyarországot az európai „vízdíj-térképen”. Negyedük bevallottan nem tudja, hogy a hazai vízdíj európai összevetésben magasnak, átlagosnak vagy alacsonynak tekinthető, kétharmaduk a valamivel alacsonyabb / körülbelül megegyezik / valamivel magasabb opciókból választ, lényegében azonos arányban. A válaszokat alapvetően a kérdezettek életkörülményei, illetve az országról alkotott képe befolyásolja, vagyis a rosszabb anyagi helyzetűek, az ország helyzetével elégedetlenek nagyobb arányban gondolják a magyarországi árakat magasnak, míg a jobb anyagi helyzetűek, az ország állapotával elégedettebbek inkább alacsonyabbnak vélik a magyarországi vízdíjat.

Hozzá kell tennünk, hogy a kérdezettek egy része a magyarországi vízdíjat sem ismeri pontosan. Negyedük nem tudta megmondani, hogy mennyi vízdíjat fizet (a saját vízórával nem rendelkezők nem is tudhatják), a válaszok középértéke 4500, az átlaga 5618 forint volt. Tanulságos a „Tudja-e Ön, hogy kb. mennyi az átlagos ára 1 liter vezetékes víznek ma Magyarországon?” kérdésre adott válaszok megoszlása. Természetesen a kérdezettek dolgát nehezítette, hogy Magyarországon nincs egységes vízdíj, illetve, hogy a háztartások túlnyomó része csatornadíjat is fizet. A kérdezettek kétharmada nem is tudott válaszolni a kérdésre, s csupán 13 százalékuk adott megközelítőleg helyes választ (20-50 fillér között).
© 2017 Forsense 2.0 Kft. | Minden jog fentartva